Vattacukor

Rád várok újra. Bármelyik pillanatban felbukkanhatsz az ablakfüggöny mögül. Nem ’kéne’, de ez van, rád várok újra.

Kislány vagyok megint, olyan hétéves forma. A vattacukros stand előtt állok. Már tudom – mert anya mondta – mennyire ártalmas a fogaknak ez a haszontalan, de édes íz. Hasonló hozzád.

Megkapom a szirupos csodát. Behabzsolom. Nem marad semmi, csak a kopasz kis hurkapálca kezembe szúrva. Ugyan mit tudnék vele kezdeni? Így fogyasztalak téged is, mohón, mintha félnék, más is akar belőled szakítani.

Anya korhol. Közben megígéri, holnap újra jöhetek. Függő lettem, anyám, mániákus életfogyasztó. Túl korán szoktattál rá az ártalmas drogokra: a cukorra és az olyanokra, mint ez a férfi itt.

Még várok kicsit. Van egy - két keserves percem rád. A nélküled töltött idő is veled múlik el. A végén mindig rájövök, mennyire émelyít az íz. Olyan, mint az illatod, könnyen megszokom. Aztán holnap újrajövök. Ilyen az ember, ebből sem tanul.

Szentesi Évi

http://www.ruzsestukor.hu

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!