2013-ban alakultak, méghozzá Gyergyószentmiklóson. 2015-ben jelent meg az „Elviszlek” című stúdióalbumuk, amivel egyből belopták magukat a rajongók szívébe, és ez azóta is töretlen. Van bennük valami remény(ség) és hit. Ártatlanságnak is lehetne írni, mégis van valami megmagyarázhatatlan titokzatosság, ami körbelengi őket. De beszéljen helyettem a Bagossy-testvérpár, vagy épp Kozma Zsombor (hegedű, harmonika, billentyűk).

Norbi, 2011-ben jelentkeztél az X-faktorba Baricz Gergővel. Még mindig összeköt titeket az a fajta mindent kibíró barátság, mint akkor? Hogy állsz jelenleg önmagaddal, mennyire fogadtad el azt, aki vagy, ahhoz a sráchoz képest, aki az X-faktorban a Vad Fruttiktól énekelte a „Nekem senkim sincsent”?

Norbi: Találkozunk, de már sokkal ritkábban. Külön utakra sodort minket az élet, ami akár egyszer újra össze is hozhat… Hasonló gyerekkori barátságok indíttatásából született meg a „Csendes Vizeken” című dalunk.

Azóta azt hiszem jobban megtaláltam a helyem úgy az életben, mint a zene világában is, bár ez egy hosszú folyamat volt és lesz is. Újabb és újabb dolgokkal kell szembenézni egy emberöltő alatt mindenkinek: bezárni, aztán újra kinyitni. Hiszem, hogy az ember mindig képes fejlődni, és szeretnék majd egyszer egy bölcs és szerető öregember lenni, aki bátran és örömtelin néz vissza a múltjára. Úgy gondolom, hogy nincs lehetetlen. Álmodozó vagyok, és ha rajtam múlik, az is maradok.

Szécsi Böbe azt mesélte az interjúnkban, amikor erről kérdeztem, csak ő a Voice kapcsán, hogy rengeteg dolgot megtanult a szakmáról és pozitív előny lett az a kapcsolati tőke, amit ott megalapozott, viszont az emberek negatív oldalával is megismerkedett, ami lehet, hogy túl korai volt a számára. Igaz, hogy nem jutottál be az X-faktor élőibe, de biztos, hogy tanultál valamit a jelentkezéstől kezdve a táborig. Te hogy látod az egész X-faktori szereplésed ma?  

Norbi: Az elején nagyon megviselt, aztán elengedtem, aztán jött a zenekar. Nagyon fontos, hogy az ember megmássza annak a létrának a lépcsőit, aminek a tetején szeretne állni, különben lehet hogy tériszonya lesz odafenn. Az X-Faktorban felfedeznek, viszont onnan tovább szinte minden rajtad múlik. Boldog vagyok, hogy így alakult az életem.

(a képen: Kozma Zsombor és Bagossy László, forrás: Bagossy Instagram)

Zsombor, neked orgona előadóművész diplomád van, és hihetetlen személyiségek voltak a tanáraid. Mégis, ha ki kéne választanod egy embert, akitől a legfontosabbat tanultad, vagy, aki a legnagyobb hatással volt rád, kit választanál?

Zsombor: Szerencsésnek mondhatom magam, hogy valóban olyan tanár-, és zenész egyéniségektől tanulhattam, akik nagy tiszteletnek örvendenek a zenei szakmában. Szívem szerint sok nevet említenék meg, mivel a tanulmányaim alatt mindenkitől lehetett tanulni. Mégis, aki a legközelebb állt hozzám, és akire mindig számíthattam, az a főtárgy tanárom, Kristófi János Zsigmond, DLA/dr. Az ő személyisége, embersége, és szakmai alázata nagyon nagy hatással volt rám. Ő vezetett bele a zene világába igazán, amit azóta is kamatoztatok.

(a képen: Bagossy Norbert és László, forrás: Bagossy Instagram)

Minden interjúban megállapítják, hogy úgymond testvérzenekar vagytok. Én nem szeretnék újra rákérdezni erre, hanem az érdekelne, hogy mennyire van központban ez a zenekar mindennapjaiban. Hiszen az interjúitokból úgy tűnik nekem, mintha Norbi apafigurát töltene be az öccse életében, akire felnéz, akire mindig számíthat. Mennyire próbálod védelmezni ettől a világtól Norbi testvérként Lacit, és Laci ezt mennyire engedi?  

Norbi: Kisebb korunkban valószínűleg jobban érződött ez a különbség (2 év), viszont az idő elteltével ez már nem számított. Valahol legbelül nyilván nekem mindig a kisöcsém lesz, akire vigyázni szeretnék még akkor is, ha már nem kell. Sőt, napjainkban rengeteg dologban ő a felelősségteljesebb, ő a felnőttebb, és nekem kell engednem a magatartásomból, és elfogadni, hogy bizony vannak helyzetek, amiket ő jobban lát. Sok mindenkinek nem tudom ezt elfogadni, de neki általában igen.

Többször említette az öcsém, hogy a zenekarunk megalakulásakor sokkal fontosabb volt az emberi kapcsolat, mintsem a zenei tudás. A testvéri viszonyunk minden esetben egy előny, el sem tudnék jelenleg olyan zenekart képzelni, ahol valamilyen formában mi ketten ne dolgoznánk együtt.

Laci: Norbira mindig számíthattam, ez sosem volt kérdés. Amit megtanulhattam tőle az az, hogy ha valaminek neki akarsz kezdeni, akkor azt csak teljes erőbedobással és komolysággal érdemes. Aminek ő neki kezdett, abban mindig kimagaslóan jó volt, legyen szó extrém görgkorizásról vagy break danceelésről, ahogy a zene nyelvén is úgy tud megszólalni, hogy az felismerhető. Talán ezek miatt nem is feltétlenül a védelmezés maradt meg mint gyerekkori emlék, hanem az útmutatás.

Olyan természetesnek veszik az emberek, hogy olyan dalszövegeitek vannak, amilyenek: az igazi értékeket írjátok le és éneklitek el olyan hétköznapi hevülettel, hogy mindenki megérti a jelentésüket. Honnan van ez a fajta nyíltság és érzékenység az igazi dolgok irányába? Mindig is fontosabb volt számotokra a valódi érzések szabad megélése és tartalma, vagy kaptatok ti is pár pofont az élettől előtte?

Norbi: Úgy gondolom, hogy mindenki megkapja a saját pofonjait az élettől, viszont ha ügyesek vagyunk, megpróbálhatjuk ezeket erénnyé kovácsolni.

Nagyon élménygazdag gyerekkorunk volt, és nem unatkoztunk egy percig sem. A színesre festett elemlámpával való morzézás az ég felé, hogy majd valaki vissza pislog-tól egészen az erdőben levő katonaság melletti elhasznált puskagolyók keresésén át az extrém sportokig, mindenben kedvünket leltük. Sok hajnalig tartó “életmegváltó” pillanatok, fellángoló szerelmek és családi drámák. Ahogy azt illik. Személy szerint ezt az álmodozó gyereket szeretném magammal vinni életem végéig, és bár felelősségteljesnek kell lenni, mégsem túl komolyan felnőttnek, mert valahol a kettő között lehet megtalálni az örömöt. Valahogy így vélem, és talán így tudnám magyarázni a dalszövegeink milyenségét is.

Laci: A zenének akkor van értelme, ha képes adni valamit, ha ki tud rázni a hideg, hogyha meg tud hatni, vagy akár forradalmárnak tudod érezni magad 1 percre is. Mi is azt szeretnénk, hogy a zenénk ilyen hatással legyen az emberekre, és ez csak akkor tud működni, ha teljes mértékben magunkat adjuk a dalokban is.

Az összes dalotok közül, kinek melyik dal az, ami a legjobban kedves a szívének?

Norbi: Nagyon sokszor a „Maradj így” -et említem. Most mégis a „Csendes vizeneken” -re tenném a voksot, ha már a gyerekkorról is beszéltünk. Mindig a kamaszkorom jut eszembe róla, a barátaimmal töltött idő, az első csók, az első máshol töltött éjszaka, az első nagy álmok, na meg a Tony Hawk ProSkater.

Laci: Nekem a „Színdarab” az egyik nagy kedvenc. Ott nagyon el lett találva a szöveg/dallam/zene kohéziója.

A legújabb dalból származó minden online bevételeteket az UNICEF Magyarország munkájának támogatására ajánljátok fel. A napokban épp azt beszéltük egy ismerősömmel, hogy vajon hogyan lehetséges az, hogy mindenkiről szó van most, az egészségügyi dolgozóktól elkezdve a házasságokon át a munkanélküliségig, de nincs szó azokról a hátrányos helyzetű gyerekekről, akik mondjuk egy mérgező és bántalmazott családban élnek, vagy mondjuk mélyszegénységben. Miért pont a UNICEF?  

Norbi: Az UNICEF-fel nem friss a kapcsolatunk, már részt vettünk általuk szervezett jótékonysági koncerten. Mindenképpen szerettünk volna részt vállalni valamiben, valahogyan, e helyzet átvészelését illetően. Szinte mindenkit érint ez a vírus helyzet, még ha van, akit csak közvetve is. A hátrányos helyzetű gyerekeket támogató „Boldog Idők” című dalunk, a vírus lefolyása után is segíteni fogja őket.

És ha már karantén… Mit gondoltok arról, hogy a járvány után, amikor vége lesz az egész kijárási tilalomnak, az emberek nyíltabbak és őszintébbek lesznek egymáshoz, vagy inkább sokkal jobban meg fog jelenni a bizalmatlanság és az elmagányosodás?

Norbi: Én sajnos mindkettőre látok esélyt, viszont az előbbiben szeretnék hinni. Az ilyen helyzetek, mint ez a járvány, ébreszthetik rá az embereket arra, hogy mit tehetnek másképp, mint eddig. Újraértékelhetünk dolgokat.

Laci: Szerintem az őszinteséget és a nyíltságot nem fogják befolyásolni a történtek, csak simán többet fognak kommunikálni az emberek, mert most mindenkinek volt ideje kipróbálni mindenféle dolgot, amire eddig nem jutott idő, bármilyen paradox módon is hangzik. Az emberek nekifogtak kenyeret sütni, többet járni a természetbe, többet olvasni, több filmet nézni, és ezek mind olyan dolgok, amiket majd meg fogunk osztani egymással, így tuti lesz miről beszélni, majd ha újra összejönnek a barátok és a család.  Én például tuti, hogy folyton arról fogok beszélni, hogy milyen érzés volt megtanulni juhot fejni.

És nektek mi lesz az első dolgotok, amit e járvány helyzet után csinálni fogtok?

Norbi: Én biztosan felkeresem a barátaimat, hogy több napon keresztül élvezhessük pusztán azt, hogy együtt lehetünk.

Laci: Igen, én is csatlakoznék Norbihoz. Szerintem az elsődleges dolog a szocializálódás lesz, na meg remélhetőleg a mihamarabbi koncertezés.

(a képen: Bagossy Norbert, forrás: Bagossy Instagram)

A jelenlegi helyzetben, Norbi, hogyan írsz dalokat? Mi az, ami a legjobban foglalkoztat most téged?

Norbi: Próbáltam olyan helyen meghúzódni ezekben az időkben, ahol el tudok vonulni, és a természetben is tudok lenni egy keveset. Körülbelül ez a receptje a dolognak. Lehet, hogy hülyén hangzik, de általában csak a távolba szoktam merengeni és hagyom, hogy elkalandozzanak a gondolataim, miközben pengetem a gitárt. Van hogy sikerül, van hogy nem. Ha viszont elkezdődött, akkor szerencsésebb helyzetben nem áll meg.

Mostanában azon a gondolatmeneten vagyok rajta, amit a „Boldog Idők” című dalunk is sugallhat többeknek: újrakezdés, felállás, hogy legyünk pozitívak, és ha nem is látjuk a jövőt, merítsünk erőt a múlt szép pillanataiból és az majd visz előre. Minden és mindenki lehet múzsa, ez inkább attól függ, hogy én hogyan viszonyulok hozzájuk egy adott helyzetben.

Ha valakitől kérdezhetnétek valamit: ki lenne az, és mi lenne az a kérdés?

Norbi: Általában olyan kérdéseket szeretek feszegetni, amelyekre nincsen egyértelmű, vagy talán nincs is válasz. Úgyhogy átbillennék a másik felére a dolognak, és megkérdezném a drága testvéremet, hogy mikor csinál nekem egy olyan sajttortát, amilyet Barbival készítettek együtt körülbelül egy hónapja. Nagyon jól nézett ki.

• bagossy brothers company interjú

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!