Titkos kód
A minap olvastam egy online közösségi oldalon, hogy az emberek sok esetben az Igazival kapcsolatban nem csak attól félnek, hogy megtalálják-e Őt, hanem attól is, hogy fel fogják-e ismerni egymást: talán annyi idő telt már el, hogy nem is ismerné meg őket az Igazi.
Sokunk szívében/ képzeletében ugyanis egy fiatalkori kép él az Igazinkról, lehetséges, hogy Ő is a hasonlóan fiatalkori önmagunkról ábrándozik ebben a pillanatban is. Azonban, ha már mind a ketten elmúltunk húszévesek, előfordulhat, hogy külcsínben igencsak megváltoztunk, persze az is lehet, hogy előnyünkre. Mégis. A huszonkettő éves énünk a fényképről már idegenen tekint vissza ránk.
Tovább nehezíti a helyzetet a szépségipar legújabb vívmányai, a plasztikai sebészeti beavatkozások széles körben való elterjedése, amelyek segítségével ma már viszonylag könnyen elérhető egy teljesen új külső megvalósítása.
Ha hiszünk abban, hogy a nagy Szerelmek az Égben köttetnek, azaz leszületésünk előtt megbeszéljünk az életünk nagyobb fordulópontjait az abban résztvevőkkel, így a leendő társunkkal is a találkozásunkat, vajon honnan fogjuk felismerni egymást a tömegben? Ha megváltozott az Isten adta külsőnk, mi lesz a jel, amire csak Te és csak én fogok felfigyelni, emlékezni?
Olvasmányaim és a személyes történetek, amelyekkel az évek során találkoztam, megnyugtattak engem a fenti kérdések tekintetében. Odafenn, test nélkül, sokkal okosabbak vagyunk ám! Olyan jelet, Titkos kódot beszélünk meg egymással, amelyek nem változnak meg idelenn, a földi élet során az idő múlásával, mint pl. a tekintet, a hang, a mosoly, egy titkos kézfogás. Vagy ismerős érzést keltenek ott és akkor bennünk vagy egyenesen érezni fogjuk abban a pillanatban a bizonyosságot, hogy igen. Ő az.
Nem véletlenül kezdődik sok-sok szerelmi történet – még a való életben is - így: ,, … és abban a pillanatban, amikor megpillantottam Őt, hevesebben kezdett verni a szívem és tudtam, hogy Ő lesz a feleségem / férjem …”
Nem biztos, hogy mind a ketten azonnal fel fogjátok ismerni egymást, talán azért, mert nem is így beszéltétek meg vagy azért, mert az egyik vagy a másik félnek több idő kell az emlékezéshez; annyira régi a szövetség, annyi sár tapadt azóta arra, hogy kell egy kis idő, amíg újra felfénylik a Titkos kód, a zsigeri, ismerős, végre hazaértem-érzés. Azonban megtörténik. Azzal, akivel és ahogyan kell. Higgyetek benne!
A cikket írta: Fodor Kata
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez