Hercsel Adél Magyar szeretők címmel riportkönyvet írt a szeretői státusz minden nézőpontjából. Tíz magyar nő és ugyanennyi férfi mesélte el, milyen szeretőt tartani, milyen szeretőnek lenni, milyen tudni, hogy a párodnak szeretője van, illetve működőképes-e a nyitott házasság. A történet elolvasása után nem lettem vidám. Mert mindenkinek van egy ilyen sztorija. Nekem is.

Az én történetemben egy nagyszerű szerelmet élhettem meg, ami kölcsönösen viszonzott volt. Mindössze két évig tartott, de intenzitása és szenvedélye felért legalább tízzel. Mindketten szigorúan betartottuk a szabályokat, de rezgett a léc, és amikor be akarta dobni a törölközőt, számot cseréltem és leléptem. Sosem tudom meg, mi lett volna, ha ténylegesen összejövünk és a kapcsolatunk egy másik síkra helyeződik.

Mások történeteit olvasva viszont egy komoly gondolat fogalmazódott meg bennem: az emberek még mindig képtelen kommunikálni az érzéseikről, és a vágyaikról. Józsi, ha hazamegy, nem meri megmondani az asszonynak, hogy hátulról is szeretné, Mari meg fél kibökni, hogy csinálja az ura gyengédebben, vagy éppen keményebben. Egy idegen riporternek készségesen és totális őszinteséggel megnyílnak, de otthon, életük párjával, akivel lehúztak már tíz vagy húsz évet, képtelenek beszélni. Mindenki fél valamitől, a nő attól, hogy kurvának nézik, lesajnálják, vagy nem találják elégé kívánatosnak, a férfi pedig a meg nem értettségtől és a törődés hiányától készül ki teljesen. Meglepő volt olvasni, hogy mennyi férfi vágyik egy kis törődésre, és milyen nagy mértékben szenvednek attól, hogy a nő hidegen viselkedik velük otthon.

A másik része a pasiknak meg gyáva ahhoz, hogy beszéljen arról, mit szeretne, és totálisan hülyének nézi a feleségét. Az asszony meg hallgat otthon nagyokat. Rengetegen csak a gyerekek érdekében maradnak együtt, azzal azonban nem számolnak, hogy a gyerek sem hülye, érez minden apró rezdülést, pláne ha az ő orra előtt is ugyanolyan nyíltsággal zajlanak az események. A nyitott házasság pedig nem működik, bárki is esküszik rá. Egész egyszerűen az egy olyan lelketlen és romlott világról árulkodik, amitől minden jóérzésű embernek felfordul a gyomra.

Könnyű válni, nehéz együtt maradni. Az embereknek nincs elég bátorsága őszintének lenni és szeretni egymást. Könnyű regisztrálni egy társkereső oldalra és ott egy csettintéssel leakasztani a hitves háta mögött egy kósza numerát. De mindez megéri-e? Nem volna sokkal könnyebb hazamenni, megfogni a másik kezét, és megbeszélni minden egyes apróságot, ami a szívünket nyomja? Miért olyan nehéz ez még mindig?

Ahogy Márai megfogalmazta egy könyvében, ugyanígy kérdezem én is: "Mondd csak, miért nem tanítják a a férfiak és nők egymáshoz való viszonyát az iskolákban? Egészen komolyan kérdezem ezt, nem tréfálok. Végre is, legalább olyan fontos ez, mint hazánk hegy- és vízrajza, vagy a helyes társalgás alapszabályai. Legalább annyira ezen múlik az emberek lelki nyugalma, mint a becsületen vagy a helyesíráson. Nem gondolok én semmiféle frivol tantárgyra... Arra gondolok, hogy értelmes emberek, költők, orvosok, idejében beszéljenek az emberekhez az örömről, a férfiak és nők együttélésének emberi lehetőségeiről... Tehát nem a "nemi életről", hanem az örömről, a türelemről, a szerénységről, a kielégülésről..."

A kiadvány elérhető: Hercsel Adél: Magyar szeretők 

• házasság hercsel adél hűtlenség magyar szeretők megcsalás szerető szex tabu válás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!