Egy Fonogram-díjas budapesti downtempo, electronica, trip-hop, chillwave duóról van szó, melynek két tagja Kedves Péter és Buzás Krisztián. Nem csak nálunk itthon, de külföldön is már elég szép nevet szereztek maguknak. Van bennük valami jól eső elvontság, tisztaság, s egy koktéllal a kezemben a tengerparton hallgatnám őket a legszívesebben. A dalaiktól úgy érzed, hogy nincsen semmi baj, hogy nem történhet semmi baj, és ez az érzés a most megjelenő júniusi albumuknál sincs másképp. Meginterjúvoltuk a Belau-s fiúkat.

A kezdetek kezdete óta az a célotok, hogy aki hallgat titeket, az ne csak hallgassa a zenét, hanem merüljön is el saját magában. Ritkaság számba megy az efféle tudatosság már a kezdetektől. Számotokra mindig ilyen egyértelmű volt a tudatosság jelenléte az életetekben, vagy a Belauban találtátok meg úgymond saját magatokat?

A saját életünkben is fontos a tudatosság, de a Belau kapcsán talán még inkább előtérbe kerül.

Mi volt a főmotivációtok, a fő kiteljesedési pontotok a Belau előtt?

Most is több kiteljesedési pontunk van a Belaun kívül, hiszen mindenkinek vannak saját projektjei, de fontos tudni, hogy a Belau előtt is egy hasonló projekt létrehozása volt a cél, ami elég időigényesnek bizonyult.

Az alapvető koncepciótok, hogy dalaitok során különböző női énekesnőkkel dolgozzatok együtt a világ minden tájáról. Miért és hogyan jött az ötlet, hogy csak és kizárólag Női énekesnőkkel dolgozzatok együtt?

A kezdetektől fogva koncepció, hogy különböző énekesekkel dolgozzunk együtt, ezzel színesítve a zenét és a mondanivalót is. Talán egy női hang jobban át tudja adni az üzenetünket, illetve egy más perspektívát kínál gondolkodásmódban is.

Mikor vált világossá számotokra, hogy „igen, Szécsi Böbe kell nekünk”? Mikor lett úgymond tudatos bennetek az, hogy Böbe nem csak beugró lesz egy-egy szám erejéig, hanem állandó énekesnőtöké válik?

Az első néhány koncertje után elég gyorsan zajlottak az események, és az első évben hirtelen sok koncertünk keletkezett. Szerencsére nagyon jól kijöttünk vele, és számos közös élményt éltünk át az elmúlt évek turnéi alatt.

A „B.E.A.C.H” a szabadságról, és a célok eléréséről szól. Ez a világ, a mostani társadalom rohamosan közeledik a megfelelési-kényszerhez, hogy mindenki igyekszik megfelelni a láthatatlanul kikiáltott ideáknak önmaguk helyett. Szerintetek, ti hogyan látjátok, hogy ez a fajta elszigeteltség, de mégis az egymásnak és a társadalomnak való megfelelési-kényszer az hogyan változott meg a COVID ideje alatt?  

Mindenki máshogy élte meg ezt az elzártságot, az a kérdés, hogy ki mit tanult ebből az időszakból, és egyáltalán, mit tud a megtanultakból hasznosítani egy Covid-mentes világban hosszútávon.

Talán a megfelelési kényszer és a stressz csökkent ebben az időszakban a legtöbb embernél, és képes volt picit jobban magába nézni az elszigeteltség révén, viszont az online világ nyomása sajnos még inkább előtérbe helyezkedett.

És ti kinek vagy minek szeretnétek a legjobban megfelelni?

Szerintem elsősorban önmagunknak.

Előfordult már, hogy mindent kockára tettetek?

Volt már rá példa.

Igen, a „Risk it all” című dalotok érdekelne… Azt nyilatkoztátok róla, hogy ez az egyik kedvenc dalotok a most megjelent legújabb lemezről, és hogy szerintetek nagy sláger is lehet belőle. Mi kell ahhoz a véleményetek szerint, hogy egy dal, például itt Magyarországon sláger legyen? S e tekintetben, mi a legnagyobb különbséggel a hazai és a többi európai ország között?

A sláger szót nem kell komolyan venni, de szerencsére elég jók a visszajelzések erre a dalra is külföldön.

Hatalmas a különbség a hazai és nemzetközi érvényesülésben; elég csak megnézni, hogy a hazai rádiók csak magyar nyelvű dalokat játszanak magyar előadóktól, és ami itthon undergroundnak számít, az egy komolyabb nyugati piacon teljesen ideális rádiós szempontból.

(Szécsi Böbével)

Hogyan kell elképzelni a koncert szervezéseteket külföldre? Önálló menedzselés, vagy a szervezők találnak már meg titeket és hívnak el az éppen adott fellépésihelyszínre? Például, amikor Texasban találkoztatok először Sophie Lindingerrel; arra fesztiválra, az SXSW-re hogyan kerültetek ki, mint fellépők?

Mindent magunknak intézünk. A koncertszervezés terén szerencsére egyre több felkérést is kapunk külföldről. Az SXSW-re bármilyen zenekar jelentkezhet, és a több ezer formációból választják ki a szervezők, hogy kik azok, akiket elég érdekesnek, jónak találnak és szeretnék őket megmutatni szélesebb körben.

Az egész album nyugodt, és mégis zajong: akárcsak az emberek mindennapjai. Állandó kérdőjelek, gondolatok, döntések; állandó zajongás úgy, hogy közben, ha van valami hit, vagy a felszínen fenttartó erő, akkor hihetetlen nyugodtság képes megszállni minket. Számotokra miért lett ennyire fontos az, hogy a belső utazás-, az önismeret fontosságát ilyen módon bemutassátok a hallgatóknak?

Az albummal igyekszünk valóban körbejárni az önismeret témáját és a hallgatónak egyfajta safe placet nyújtani. Szerintünk mindenki számára fontos téma ez, mindenkinek másképp, de mégis keveset beszélünk erről.

Nagyon kis szokványos kérdés lesz, de levezetésképpen: a Belaunál mi a legnagyobb inspiráció forrásotok?

Elsősorban utazásokból, élményekből, vágyakozásokból merítünk inspirációt, de ez akár lehet egy film, sorozat, vagy kép is.

Lehet már tudni, hogy körvonalakban, de mi a harmadik lemezetek főkoncepciója? Milyen irányba, milyen téma felé szeretnétek elmenni majd?

Szerencsére már most rengeteg ötletet gyűjtöttünk össze, de még nem forrott ki százszázalékosan a koncepció, az biztos, hogy szeretnénk egy még jobb lemezt, és az is, hogy ismét egy picit más lesz.

Ha egy könyvet kéne mondanotok, amit véleményetek szerint mindenkinek el kéne olvasnia, akkor mi lenne ez a könyv és miért?

George Orwell: 1984, ezt igencsak aktuálisnak tartjuk ebben az online életben, ami a mindennapjainkban körbevesz minket.

Ha a jelenlegi kortársak közül, legyen az zenész/író/rendező/bárki, választani kéne egyet, akkor ki lenne az, és mit kérdeznétek tőle?

Bonobo-tól kérdeznénk meg, hogy mi a véleménye a zenénkről.

• belau belau zenekar interjú

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!