Folyton csak sürgetjük az időt. De miért? Azért, mert félünk attól, hogy lemaradunk valamiről. Úgy viselkedünk, mint akik még mindig nem értették meg, hogy hiába a sok erőlködés az életet egyrészről megvétózni nem lehet, másrészt pedig a dolgoknak megvan a maga áramlása, és jobb volna végre megérteni, hogy előbb-utóbb tényleg minden körbeér.

Annyiszor voltak „majdnem” és „egy hajszálon múlt” eseményeim. Annyiszor volt, hogy azt kívántam bárcsak megállíthatnám az idő kerekét és elmerülhetnék ebben a jelen pillanatban örökké, csak tartson örökké. Annyiszor akartam újra érezni azt, ahogyan a szemembe süt a nap a felhők felett, ahogyan az történt az első repülésem alkalmával. Annyiszor akartam elnyújtani egy első csókot, vagy egy első érintést. Annyiszor kívántam, hogy minden tökéletesen alakuljon az életemben, az általam eltervezett időben. Mert a jó dolgok rövidnek tűnnek, a boldog percek gyorsan tovaszállnak, és riasztó sokszor a valóság, hogy minden elmúlik...

Így van, valóban minden elmúlik. Azonban vannak örök érvényű igazságok, mint például az, hogy minden úgy van jól, ahogy van. Nem változtat ezen sem az idő, sem az akarat. Miért akarunk mindig mást, mint ami megadatott? Miért nem értékeljük azt, amit a jelen pillanat ad nekünk, kérés nélkül? Miért sürgetjük a dolgok történését? Mikor értjük meg, hogy nem létezik elvesztegetett idő sem? Mert igaz, nem vagyunk időmilliomosok, de mindenkinek megvan a saját maga ideje. Mégis minél előbb arra vágyunk, hogy legyen gyorsan meg a kívánt pozíció a munkában, legyen meg minél előbb a várt társadalmi státuszunk, legyenek meg a kívülről tökéletesnek tűnő kapcsolataink. Legyünk túl gyorsan az első randin, az első szexen. Érjük el minél gyorsabban, hogy szeressenek minket. Legyen minden gyorsan a miénk, hogy aztán jól megszoríthassuk és elhiggyük, hogy birtokoljuk azt. És vele együtt az időt is. Pedig nincs ez így jól. A valóság az, hogy sem az időt, sem pedig mást nem tudunk birtokolni.

Számtalan olyan pont van az életünkben, amikor hálásak lehetünk azért, hogy jókor voltunk jó helyen. Az, hogy most ott tartunk ahol, az nem jelenti azt, hogy később nem kapjuk meg, amire vágyunk. Mert meg kell értenünk, hogy nem bilincs a türelem. Megtanít minket arra, hogy hogyan kell értékelni a jelent, és azt, amit az élet elénk tett.

Az idő nem számít, ha a kort nézzük, ha a szerelmet nézzük, ha a boldog pillanatokat nézzük. Lásd meg, hogy mennyire nem határoz meg semmit sem. Csupán segít nekünk abban, hogy mindent akkor kapjunk meg, amikor már tényleg készen állunk rá. Mert akármit is érezzünk, mindig pontosan annyi időt kapunk mindenre és mindenből, amennyire valóban szükségünk van és lesz a jövőben is.

Mounaji Barbi

Továbbiak itt és itt!

• idő jelen szerkesztői levél türelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!