Emberek jönnek és mennek az életünk során és nagyon gyakran észre sem vesszük, hogy meg kellene állnunk egy percre, hogy meglássuk mi az, amink van.

Az elmúlt időszakban rengeteg behatás ért, aminek következményeként az lett a konklúzió, hogy az élet tényleg túl rövid. Ahhoz legalábbis mindenképp, hogy ne fogadjuk el önmagunkat. És ahhoz is, hogy elengedjünk olyan embereket, akik sokkal többet jelentenek és érnek, mint amennyire azt értékeljük most jelenleg.

Az élet túl rövid a hazugságokhoz is, amiket sokszor ejtünk el, és amikkel még gyakrabban önmagunkat csapjuk be. Túl rövid, hogy ne merjünk egy nagyot lépni és belevágni abba, amit igazán szeretnénk. Manapság nehéz stabilan maradni, hiszen annyi impulzus ér minket, ami egy perc alatt ki tud zökkenteni, de mégis azt mondom a világ bár megváltozott, nekünk, akik érzik, értik és tudják, hogy mire van valójában szükségük, mindenképpen fontos, hogy ne halogassunk. Elpazaroljuk a pillanatokat és felületesen bánunk azzal, amiről valójában látjuk, hogy mennyire mély. Amikor valakit vagy valamit, ami igazán fontos, elveszítünk, akkor a meglévő hiány elképesztő szintekre tud emelkedni. A bennünk erősödő érzések pedig hatványozottan jelen vannak. Ilyenkor gyakran arra gondolunk, hogy mennyi mindent nem mondtunk még el. Mennyi mindent nem tettünk még meg, amit szerettünk volna. És a szomorú az, hogy vannak olyan dolgok, amiket már nem tudunk megmásítani. Amik már nem térnek vissza, hogy újra éljük, vagy másképp éljük meg. Jó lenne, ha lenne valaki, aki ilyenkor figyelmeztet minket, hogy: „hé, balek, ezt most ne szúrd el és leginkább ne szalaszd el”, de sajnos erre nincs opció. Nekünk kell annyira észnél lenni, hogy tudjuk mikor, mit veszíthetünk.

Természetes, hogy az élet lemondásokkal jár, ahogyan az is, hogy vannak dolgok, amik nélkül nem érdemes élni. Kell, hogy legyenek pozitív és mély érzéseink, élményeink, amikből tudunk táplálkozni, mert ez ad erőt ahhoz, hogy ki tudjunk tartani a nehezebb időszakokban.

Nem akarom később azt mondani, hogy nem volt értelme. Hogy csak hibát-hibára halmoztam és az igazán fontos dolgok elpörögtem mellettem. Miért? Mert nem voltam elég erős ahhoz, hogy befelé nézzek. Ugyanis, bár az élet valóban túl rövid, arra mindig kell, hogy legyen időnk, hogy hallgassunk az intuícióinkra és az igazi vágyainkra, amik bizony belülről jönnek.

Mert minden nap számít…és én nem akarok több elszalasztott pillanatot…Hát te?

Mounaji Barbi

• élet elszalasztott lehetőségek fontos mounaji barbi pillanatok szerkesztői levél

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!