Régen sokan kopogtatás nélkül bejöhettek hozzám, úgy gyűjtöttem az embereket, hogy nem szelektáltam őket. Ma tudatos emberbarát vagyok, megválogatom, kit engedek a vaskapukon túl. Nem halmozok mindenféle színes, tetszetős, ízlelőbimbóimat lázba hozó, ám szervezetemre, lényemre ártalmas, mérgező emberi kapcsolatokat. Egyetlen pillantásból, és beszélgetésből kiszűröm a junk-ot, az érdekembert, az álbarátot, az arctalan kalandort, az energiavámpírt a tehetséges szívrablót.

Ma már tudom, hogy elsőként magamért, a saját lelki, testi egészségedért tartozom felelősséggel, és csak ezután fordulhatok mások felé. Minden emberi kapcsolat a választásom, és nem az utolsó lehetőségem. Nem önzőség kihagyni, hátrahagyni tehát azokat az élethelyzeteket, amelyek mérgeznek, nyomorítanak. A saját életemet kell felelősséggel berendezni, ápolni, kigyomlálni. Igen, az emberek is kigyomlálhatók, magyarázkodni sem kell. Aki önmagával elfogadásba kerül, az tudja, vannak emberek, akik már régen nem tudják elhitetni, hogy a javunkat szolgálják, ezért úgy kell hátrahagynunk őket, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött.

Mégis sokszor az időnket pazarlókra vesztegetjük a legtöbb időt, az energiarabló kapcsolatainkra a legtöbb figyelmet, a szárnyaszegett szerelmekre a legtöbb könnyet. Ma valahogy divat lett önzetlennek lenni. Éjjel nappal elérhetők vagyunk, feladatokat teljesítünk, végrehajtunk, mert féltjük a státuszt, a helyet, a biztosat. Nem szólunk, nem kérjük ki magunknak a méltatlan bánásmódot, elviseljük, ha bárki megcsal, kigúnyol, semmibe vesz, levegőnek tekint, kihasznál, érzelmileg manipulál, és függővé tesz. Meddig kell tűrni? Miért hagyjuk, hogy ordító pszichoszomatikus tünetek kínozzanak, és végül a lélek után a test is beteggé váljon? Miért nem állunk ki magunkért, miért nem hagyjuk hátra az energiavámpírokat, és keressük inkább a véradók, a vérátömlesztők társaságát? Ők nem adnak át negatív gondolatokat, indulatokat, nem becsmérelnek, és nem lopnak el reményt, biztonságot, lehetőséget, önbizalmat, örömet, sikerélményt, boldogságot.

Ha már felismertük azt a bizonyos mérgező embert, akkor miért az ő lelkével törődünk? Miért nem inkább azzal, hogyan mentsük önmagunkat? Egy mérgező ember esetében jogod van nem felvenni a telefont, nem válaszolni az üzeneteire, és nem kifizetni a számláit. Jogod van megtartani a magánszférádat, jogod van hátat fordítani neki, elhatárolódni, kerülni őt, nemet mondani. Jogod van kigyomlálni az életedből, és önvédelemből távol tartani magad, még akkor is, ha a családtagodról, férjedről, párkapcsolatodról van szó. Igen, nehéz, mert a mérgező emberek tökéletesen tudják, hogyan kell bűntudatot kelteni.

• mérgező mérgező ember mérgező kapcsolat önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!