Szerepjátékok

Egy barátommal nemrég a hétköznapi szerepjátékokról beszélgettünk, azokról, amelyeket szinte észrevétlenül gyakorolunk, amelyekben olykor a megfelelő szerepet játsszuk, hol pedig tévesztünk.

Bementem az egyik belvárosi luxusüzletbe, és nézelődni kezdtem – mondja. Az eladók tettek-vettek, beszélgettek egymással, rólam tudomást sem vettek, és úgy viselkedtek, mintha tulajdonképpen ott sem lennék, vagy fordított szereposztásban játszanánk: én lennék az eladó, ők pedig a vásárlók. Odamentem az egyikükhöz, és udvariasan segítséget kértem tőle. Gondoltam, ha már itt vagyok ebben a luxusüzletben, ahol minden százezrekbe kerül, igénybe veszem a hozzá tartozó szolgáltatást is, hiszen többek között ettől is különbözik a hely a többi, nem luxuskategóriás üzlettől. Az egyik eladó visszaválaszolt, hogy nézelődjek csak nyugodtan kedvemre, és ha már választottam, szóljak. Erre megkértem kedvesen, hogy ne tegezzen, és újra segítséget kértem tőle, egyfajta körbevezetést az üzletben. Újra letegezett, mire bátorkodtam újfent felhívni a figyelmét, és udvariasan megkértem, hogy segítsen a termékeket, a kínálatot egy kicsit átlátni, mutassa meg, mi közül választhatok. Ekkor végre kapcsolt. Elindultunk az üzletben, mindent végigmutogatott, amire kíváncsi voltam, mindenről elmondott mindent, amit csak érdemes volt tudnom. S egyszer csak helyére kerültek a dolgok. Ő udvariasan viselkedett, én kedves voltam, figyelmesen hallgattam, amit mond, és viccelődtünk. Mindenki megtalálta a helyét és a szerepét a beszélgetésben, jól éreztünk magunkat, élveztük a helyzetet, a társalgást.

Aztán később, amikor a vásárlást, fizetést bonyolítottam, bejött az üzletbe egy fiatal nő, akin látszott, hogy kiváló anyagi körülmények között él. Rátolta a lábamra a babakocsit, és még fel is háborodott. Két perc múlva megint nekem tolta a babakocsit, és vágta hozzá a pofákat, hogy ha már úgyis fizetek, szedelőzködjem, és iparkodjam kifelé. Ahogy említettem, amolyan született feleség volt, aki láthatóan csak élvezi az életet valaki oldalán, és semmit nem kíván önerőből hozzátenni sem a saját, sem mások életéhez. Ami persze az ő dolga, de úgy gondolom, ettől még nincs joga tiszteletlenül, és lekezelően viselkedni másokkal. Megálltam hát, és nem hagytam szó nélkül az eseményeket. A hölgy először nem értette, hogy nem veszem észre, hogy ő most bejött vásárolni, és tegyem már a dolgom, menjek arrébb szépen, csendben, mintha itt sem lennék. De nem mentem arrébb. Udvariasan tájékoztattam, hogy már megint nekem tolta a babakocsit, és éppen fizetek, merthogy vásárló vagyok. Váltottunk még pár szót, e közben óvatos megjegyeztem, hogy egy kicsit türelmesebbnek kellene lennie, nem csak velem, hanem az üzletben nézelődő többi vásárlóval is. Aztán persze megsértődött, és kivonult. Úgy látszik, nem vette a lapot, és nem találta meg sem a helyét, sem a szerepét a helyzetben.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!