Egyszer valaki a következőket mondta: ’’Ne azzal éljük le az életünket, akivel le tudjuk, hanem azzal, aki nélkül nem.’’ Talán ebben az egy mondatban van elrejtve elhibázott választásaink és rossz kapcsolataink megoldóképlete.

A minap épp egy pompás helyen ebédeltem, ahová betoppant egy pár. A nő alig volt huszonöt. Persze a vastag kence, a hajnalokba nyúló mulatságok, a rengeteg ékszer, meg a maszka másmilyen korúnak mutatták. Legalább tízzel öregebbnek. De átláttam a mesterien kikészített álarcon, alig pár évvel lehetett több a húsznál. A férfi az oldalán a hatvanhoz közelített. Figyeltem ezt a modern kori szerelmet, bámultam a lány teljes érdektelenségét. A kutya kellékként lógott a karján, csakúgy, mint a borsos árú táska. Steaket evett és hallgatott. Ha kérdezték, kizárólag akkor beszélt. De ugyan miről diskurálhatott ezzel a kissé pocakos öregúrral? Majd elméláztam a férfin, elképzeltem hiú kis életét: meglehet, túl van néhány váláson. Úgy cserélgette asszonyait, mint más az ingét. Van egy lánya, talán kettő, esetleg még egy fia is, aki valahol a nagyvilágban épp ugyanígy pazarolja el az asszonylelkeket. Az öregúr viszont most elégedett képpel ül itt, ebben a flancos, budai étteremben, és bőszen morzsolgatja a csodás kis párja fehér kezét. A széplányok a szerelmet tehát drága ruhákra cserélték, meg egy felújított lakásra az Astoriánál. Szomorú, hogy ennyire hanyatlik ez a piac is. A gazdasági világválság a szerelem bizniszébe is beütött. Pármillióért már lelkeket lehet venni.

Sokáig úgy hittem, igazi nincsen. Csak férfiak vannak és nők, akik között örök harci front feszül. Csak nők vannak és férfiak, akiket összeköt az érdek, egy kilátásba helyezett nagyobb vagyon, vagy egy nyugalmasnak titulált élet. Régen tűzzel - vassal erőltették bizonyos családok az érdekházasságot. Manapság nyakra - főre ezt keresik a lányok. De létezik egy másmilyen útvonal, amelyen egészen másfajta szelekció dívik. Egy olyan, ahol nem a vagyon, a társadalmi rang, vagy az ígéretes külalak alapján választunk szerelmet, de még csak nem is az eszünkkel, hanem a kizárólag a szívünk szerint. Ezen a másik útvonalon nem számit a pénztárca vaskossága. Az ember a fontos. Meglátni és megszeretni, nem taktikázni, és nem eladni a szívünk.

Egész létezésünkben van valamiféle különös rendszertelenség, de előbb vagy utóbb csodálatos rend és értelem lesz mindenben. Megannyi véres dráma, intrika és praktika után - az ég vagy a vakszerencse - elküldi hozzánk azt az egyvalakit, akivel egy egész életen át, békességben élhetünk. Ott van a lehetőség mindnyájunk előtt, de ebből a lehetőségből irtózatosan keveset kap az ember. Talán csak egyszer vagy kétszer részesülünk ilyesmiben. Viszont, ha ezeket az alkalmakat elszalasztjuk - egy jónak hitt stratégia vagy egy fatális tévedés során - akkor hamar azon kaphatjuk magunkat, hogyan lett rettenetesen rossz és középszerű házasságunk. Érdek még nem szült valós érzelmet. Az igazi pedig az lesz, akit érdek nélkül, minden utolsó, kissé hibás jellembeli tulajdonságával, őszintén és egy életen át, tiszta szívvel szeretünk. Vigyázat, a szerelem nem tart örökké, de a szeretet végtelen és határtalan. Erre már érdemes építeni a várat. A vár pedig jelen esetben a családunk és az egyszeri életünk.

                                                                                                                                           Szentesi Évi

                                                                                                                                          Rúzs és Tükör

• modern szerelem párkapcsolat szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!