A nap épphogy bearanyozta a hajnali eget, a madarak alig kezdtek el énekelni, de a cukrászda felől már a fahéjas csiga illata szállt és a kávégép halk duruzsolása megadta az ütemet az ébredezéshez. Huszonhárom fok volt azon a reggelen, amikor először a Karolinába tértem.

                                 

Aztán még mennyiszer tettem ugyanezt. Szerettem az éledező kikötőt figyelni és beszívni mélyre a  friss, fahéjas illatot. Habos amerikánót kortyolni és a drága jó nagymama túrótortájába harapva nem gondolni a világ bajára. Közel a Balaton, távolban a sok fehér vitorla, és mire észbe kap az ember szerelmetes leánya, már egész elvették az eszét a hűs árnyat adó napernyők alatt. Észre sem veszed,  hogy itt milyen hamar jön el az este. Pezsgő társasági élet szerveződik köréd csendben, majd meghallod a régi dalt és az isteni zongoraszót. Sósperec és amarena meggypálinka, amelyet házi fehér fröccs kísér le szépen. Másnap az egész délelőttön át tartó józanodás garantált.

Ebből az életérzésből sosem lehet teljesen kiszeretni. A jó élet ennyire egyszerű dolgokból áll és minden itt van egy karnyújtásnyira, csak el kell jönni és fel kell fedezni magunknak ezt a kis világot. Aztán haza kell vinni belőle egy nagy adagot és nem elfelejteni visszatérni. Mert egy kicsit haza is megyünk ilyenkor, amikor a Karolinában ülünk.

             Karolina Kávéház és Koktélbár

                                                                                                                                                Szentesi Évi

• Balatonfüred Karolina nyár szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!