Az örök kérdés, legalábbis ami az én mindennapjaimat képes rendszerint mérgezni, de azt gondolom, hogy mindenkinek az életében van legalább egy rendkívül közelálló ember, akinek sosem lehet-lehetett elég jó.

Nem tudom, ismered-e azt az érzést, ami folyamatosan bizonytalansággal, megfelelési kényszerrel és önbizalomhiánnyal tölti el nem csak a gondolataidat, de a lelkedet is. Olyannyira képes átvenni a hatalmat az elmédben, hogy egy ponton túl észre sem veszed, de a szeretetéhséged okozta komplexusaid átveszik az irányítást, és egyszer csak arra eszmélsz, hogy már nem is vagy önmagad. Eltűnik az az életvidám, mindig mosolygós, pozitív lány, aki képes volt a nap bármely szakaszában hangosan énekelni a kedvenc zenéit, de a zene halkulásával együtt szépen lassan eltűnnek a határozott és magabiztos gondolataid is.

Olyan helyzetekbe sodrod bele magad, amik a lehető legtávolabb állnak attól, amit igazán szeretnél, és olyan emberekkel veszed körbe magad, akiknek a nagy része csak átutazó az életedben.

Folyamatosan keresed a kihívásokat, amelyekkel bizonyíthatsz magadnak, és mindenki másnak, szinte kiabálsz azért, hogy végre veregesse már meg a vállad valaki, mert olyannyira vágysz az elismerésre, hogy észre sem veszed azt, hogy olyanok vállveregetésére szomjazol, akik érzelmileg elérhetetlenek a számodra. Mert valahol, valamikor, volt valaki az életedben, akinek egyetlen dicsérő szaváért bármit megtettél volna. Ennek az egy embernek a szavai olyannyira kétségbe tudnak ejteni, hogy néhanap már abból is töltekezni próbálsz, ha csak észrevesz. Pedig, te nem vársz kitüntetést, sem pedig állandó elismerést. Te csak szeretnél végre egyszer ELÉG lenni. Olykor még igyekszel is hinni magadban, de a fájó tény bizony az, hogy elég egyetlen fontos ember is az életedben, akinek a legjobb önmagad sem elég, és miatta a szerethetetlen puttonyt évekig is képes vagy cipelni, akár olyan áron is, hogy már fizikai fájdalmat jelent a nehézsége.

A megfelelés és a szeretetéhség együtt mérges kombináció. Képes kiölni a személyiségedet, egészen olyan mértékben, míg már magadra sem ismersz, a tükör előtt állva.

A barátaid kevés része az, aki erején felül, energiát nem sajnálva igyekszik elhitetni veled, hogy igenis csodálatos vagy. Többségük viszont csak sorstárs, akikkel rendkívül jó sorsközösséget tudsz alkotni, de amint kellő ideig fogtad a kezüket, elfejlődtök egymás mellől és eltűnnek. Persze, te ezt is a saját kudarcodként éled meg, így egyenesen rohansz egy újabb megmenthető embert keresni, akibe aztán ismét minden energiád belefektetheted, mert reménytelenül keresed azokat, akik végre – ahelyett az egy valaki helyett - elismerik az értékeidet, amik benned vannak. Olyanokhoz ragaszkodsz, akik sosem becsültek meg, végeláthatatlanul adod a szeretetet, pont azért, mert neked olyan kevés jut belőle.

De, néha, amikor a lelked mélyéről meghallod – a korábban hangosan énekelt- dallamot, eszedbe jut, hogy mennyien szeretnek. Te mégis, az esték nagy részében szeretetlenül fekszel le, és kudarcként könyveled el az adott napot.

Egy valamit viszont nagyon jól megtanultál, amikor annak a valakinek az elismeréséért küzdöttél. Azt, hogy soha nem adhatod fel! Így, minden nap igyekszel erőt meríteni azokból az emberekből, akik valóban, önmagadért szeretnek, de valahogy sosem éred be az ő szeretetükkel, mindig marad egy űr. Egy űr, amit az az egy ember üresen hagy, már hosszú évek óta.

Természetesen, a világért sem hibáztatnál mást, az önbizalomhiányból fakadóan csak és kizárólag magadat okolod, és keresed, mit rontottál el. Könyvek, cikkek, önismereti feladatsorok ezreiből próbálod megválaszolni azokat a kérdéseket, amelyeket hangosan egy jó ideje sosem mertél kimondani. Amelyekre attól az egy valakitől hiába várod a válaszokat.

Így hát, megmagyarázod magadnak is, miért is nem vagy te szerethető, még talán az okát is tudod, amiért az az egy valaki sosem mondta ki azt neked, mennyire szeret. Menekülésképp pedig rendszerint olyan embereket választasz magad köré, akik megmentésre szorulnak. Akiknek megmutathatod, hogy a hibákkal együtt is lehet szeretni.

• elfogadás önszeretet szerethetős

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!