A szakmán belül Indián néven emlegetik, azt azonban kevesen tudják, hogy Galler András ugyanolyan lelkesen végzi a kaszkadőr munkáit, és készít tetoválásokat, mint amilyen szenvedéllyel rendezi a klipjeit. Egy önmagát teljes egészében nyíltan vállaló személy, aki pontosan tudja, hogy mik a vágyai.

Kliprendező, reklám készítő, kaszkadőr vagy egy személyben. Mesélsz egy kicsit a kezdetekről?

Gyermekkoromban szertornáztam, és lovas akrobatikával foglalkoztam. Később a szakközépiskola végeztével, teljesen véletlenül a kezembe akadt egy újsághirdetés, ahol kaszkadőrt kerestek. Kiderült, hogy épp egy kaszkadőr csapatot akarnak összehozni, a Vidámparkba. Ott kezdtük el betanulni az alapokat. Egyébként innen ered az „Indián” név, ott neveztek el így. Innen egyenes út vezetett a Vígszínházba, ahova akkor szerencsés úton ezáltal könnyebben be lehetett jutni. Oda tehát bekerültem kaszkadőrként és 18 éven át számos darabban játszhattam, például Marton László illetve Alföldi Róbert rendezéseiben is. Volt szerencsém végigkísérni próbafolyamatokat a kellékestől egészen a díszlettervezésig. A Dzsungel könyvét hétszázszor játszottam el, többek között. Akkoriban egyébként a barátaim voltak már az Endiék (Kiss Endi, Hooligans), és létrehoztunk tulajdonképpen egy olyan alkotóközösséget, ahol tetováltunk, tervezgettünk. Így jött az ötlet, hogy készítsem el az első saját videoklipemet.

További fotókért kattints a képre!

Érdekesen hangzik, bár az azért nem olyan egyértelmű, hogy az ember meg tud rendezni egy videoklipet. 

Ganxsta Zoleenak van egy nagyon jó mondása: „Van, akinek az iskola kell és van, akinek az élet.” Nekem csak annyival több kötődésem volt, hogy javában magyar és amerikai filmekben dolgoztam, mint kaszkadőr. És mivel végigkísértem egy folyamatot, így nagyobb belelátásom volt a dologba. Innen már csak egy kérdés volt, hogy mennyire érdekel ez a dolog. Engem érdekelt! Pontosan erről tartok egyébként előadásokat, hogy kinek milyen a saját útja.

Soha nem volt benned félelem?

Nem, hiszen mit veszíthettem volna? Én ezzel semmit nem veszíthettem. Sokkal később lett ez ijesztő, amikor tudatossá vált, hogy ez lesz a szakmám. Illetve nekem egyfolytában ment ez a hármas élet, azaz a rendezés, a kaszkadőr munka, és a tetoválás.

Mi volt az a pont, amikor érezted az áttörést?

Tudod, azért nehéz erre válaszolni, mert ez egy sodrás. Azok, akikkel „felnőttem”, ők szintén velem együtt váltak azzá akik. Talán inkább azon lepődöm meg mind a mai napig, hogy kik hívnak fel, vagy amikor elér egy olyan külföldi megkeresés. De tényleg számtalan ismert és nemzetközileg elismert emberrel volt szerencsém együtt dolgozni már.

Egy kicsit azt érzem ki belőled, mintha önmagadnak sosem ismernéd be az elért sikereket.

Dehogynem, például van most egy metál banda, amelyet a Slipknot zenekar dobosa hozott létre. Ebben a kultúrában ezek a zenészek magas szintű bálványok. Nekik csináltam két klipet, ami nagyon jó, mert elmondhatom magamnak, hogy megint léptem előre. Vagy az, hogy például a Run DMC-vel is volt lehetőségem forgatni.

Lényegében mindenben megvan a kiteljesedés. Szerencsére folyamatosan megtalálnak a lehetőségek. Én sosem hajszoltam a sikert, számomra ez egy hosszabb út volt."

Mit gondolsz hol tart most hazai szinten a klip készítés?

Most ez ott tart, hogy technikailag már egész jó klipek készülnek, bár költségvetés híján elég minimálok. Tehát kicsit kevésbé kreatív a dolog. Sajnos nincs, ami inspirálja a rendezőket. Hiába egy jól kikevert alap. Kell, hogy a zene, a szöveg, a karakter inspiráló legyen. Viszont van most egy fiatal generáció, akik elhatárolódnak a mainstream iránytól, ami nagyon jó. Bár sajnos ők vannak kevésbé támogatva.

Milyen az, amikor kiszakadsz a rendező szerepből? Milyen vagy a szabadnapjaidon? Mi tölt fel?

Szerintem ugyanolyan vagyok, nincs meg bennem ez a fajta kettősség, azt hiszem.  Ami számomra nagyon fontos, hogy az otthonomat a saját képemre formáljam, és időnként semmit tegyek. Imádok sorozatokat nézni, de nagyon szeretek utazni is például, Ázsiához külön kapcsolódás húz, illetve azt gondolom, hogy valóban teljesen feloldódni a párkapcsolataimban tudok. Egyébként rendkívül fontosak számomra az emberi kapcsolataim, különösképpen a gyermekkori barátaimmal való intenzív kapcsolattartás, akár közös munka keretében is.

A szavaid és az életre való reakcióid azt mutatják, hogy nyitottan állsz a spiritualitás irányába. Ez az életszemlélet mindig jelen volt az életedben?

Igen, szerintem mindig. Egész életemben semmit nem csináltam tudatosan. Valahogy minden magától adódott. Gyerekkoromban is a rajzszakkör, a zongora, a szertorna. Pedig soha nem akartam művész lenni, sem szertornász vagy grafikusmester. Csak szerettem csinálni, nem volt kudarcélmény, de nem vonzott soha az élvonal. Az élvonalnak az a tudatossága belőlem hiányzik, hogy „na most akkor mindenáron”.

A pályafutásod során volt egyébként olyan, hogy kudarc? Vagy olyan pont, amikor úgy érezted megcsömörlöttél?

Igen, a klipeknél is és a tetoválásnál is volt ilyen. A tetoválásra is most jött el újra az idő, hogy azt érezzem, megint szívesen csinálnám. Pedig azt is több, mint 3 évre abbahagytam. Igazi kudarcélmény az mindig a magánéletemben jött. Például a korom kapcsán az, hogy 45 éves vagyok, de még mindig nincsen családom. Szakmai talán azért nem volt, mert el tudtam fogadni, hogy nem tudok mindig tökéleteset csinálni. A legtöbb ember itt vérzik el, hogy ezt nem képes elfogadni. Persze kell törekedni a tökéletességre, de el kell fogadni, hogy nem mindig megy. A kritikákkal pedig már nem foglalkozom, mert azt gondolom, előbb a történet mögé kell tekinteni. Pláne, hogy a klip szakma nem egy önkifejezési eszköz, hanem egy alkalmazotti munka. Megkeresnek a megrendelők, a saját gondolatiságukkal, az ő elképzelésükkel, hogy rakjak hozzá valamit, de nem teljesen a sajátomat. Persze adódik, hogy teljesen szabadkezet kapok, mint például a Supernem esetében. Bár én egyébként szeretem, ha a megrendelők jönnek egy alap mondanivalóval.

Hogy állnak most a dolgaid? Milyen évet zártál?

Gyakorlatilag ez az elmúlt két év, életem legrosszabb két éve volt. Ennyi balszerencse, baleset, rossz esemény még soha nem ért. Annak ellenére, hogy sok jó dolog is történt, többek között felépítettük a harmadik irodánkat, stúdióval egybekötve. Mégis szinte csak a rossz maradt meg. Bár azt mondják, hogy ez az elmúlt 2016-os év mindenki számára nehézségekkel teli volt. Most majd talán jön egy újraépülés idén. Előbb-utóbb bevonzzuk a jót, a pozitív előretekintéssel. Én is eldöntöttem, hogy eladom a lakásomat, ahová 6 éve költöztem vissza - egyébként ebben a lakásban nőttem fel - és egy új otthon után nézek, ami ha minden igaz már meg is van.

Mik a hosszú távú tervek a jövőre nézve?

A hosszù tàvù tervem alapvetően a családalapítás. Úgy érzem megyek ki az idôbôl. Nem így terveztem ezt az oldalát az életemnek, ám mégis így alakult. Ahogyan mondtam, az èlet valahol ad, valahol elvesz. Szeretnék kétlaki életet élni, így próbálom ebbe az irányba terelgetni a szakmai jövőmet A filmgyàrtàs kapcsán pedig több dolog is tervben van nàlam. Többek között profi sorozat, illetve film is. De egyszer, a nagyon tàvoli jövőben szívesen készítenék ismeretterjesztő és termèszettel, àllatokkal kapcsolatos filmeket.

• galler andrás indián interjú kaszkadőr klip rendező tetováló

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!