Van az az érzés, amikor úgy gondolod, hogy az életed nem más, mint egy iszonyatosan nagy útvesztő? Amikor a szemeid előtt van, hogy állsz az erdőben két út előtt, amelyekről tudod, hogy mindegyik mást jelent, ha rálépsz, és emellett nem is tudhatod előre, hogy hol is fog véget érni. Azonban tudod, hogy mindkettőben van hasonlóság is.

Hiszen mindkettő adott már neked valamit, jelenleg is ad, és adni fog a jövőben is. A kérdés csak az, hogy melyik adta már, melyik adja most is, és melyik fogja még adni a jót, és melyik az, amelyik csak adta, adja most is, és benne van a pakliban, hogy adni is fogja a rosszat.

Lehet akár mindkettő jó, de az is lehet, hogy mindkettő rossz irányba visz majd. Előre nem tudhatod. De a választás a te kezedben van. Vagy a megérzéseidre hallgatsz, merész, és bátor leszel, és ha hibázol is, de vállalod a következményeket, vagy dönthetsz úgy, hogy rettegsz, aggódsz, tördeled az ujjaidat, és beleesel az útvesztő csapdájába.

Tudom, hogy nehéz. Állni, állni, és csak állni előttük. Nézni őket, melyikre is lenne jó rálépni. Vajon melyiknek a végén van végre a boldogságod kezdete, és vajon melyiknek a végén leszel megint csalódott, szomorú, és összetört szívű. Hidd el ezerszer álltam már ilyen két út előtt. Volt, hogy a jóra léptem rá, mentem, mentem rajta, majd a végén megtaláltam a boldogságom. Egy ideig. Mert  hibáztam, és egyszer csak jött a sötétség, vele egy időben pedig ráléptem a szomorúság, és könnyek útjára.

De én tanultam a hibáimból. És semmit sem bántam meg. Egyik döntésemet sem szégyellem. Mert mindegyik én voltam. Mert nem tökéletes mindig minden. Az élet sajnos nem ilyen. Sokszor kell küzdeni, hibázni, bátornak, merésznek, vakmerőnek, lenni, hogy így megtapasztalhassunk dolgokat, ki tudjunk lépni a komfortzónánkból, tudjuk vállalni a következményeket, ha hibázunk. Mert, ahogy a jó döntéseknek, úgy a rossz döntéseknek is megvan az oka. Semmi sem történik véletlenül. Ne mindig a biztonságos utat, kell, hogy válaszd, mert nem biztos, hogy az lesz a te utad. Nem biztos, hogy azt jelölték ki neked. Nem biztos, hogy te arra születtél.

Ha úgy érzed rossz útra is léptél, akkor is élj, élvezd az életed rajta, légy vidám, add önmagad. Ha összetörsz, ha patakokban folyik majd a könny végig az arcodon, ha a szíved, lelked köré golyóálló falat építettél megint, akkor sincs gond. Mert erős vagy. Felállsz a padlóról, lesétálsz erről az útról, megköszönöd neki, hogy kinyitotta a szemed, és rálépsz a másikra, hogy elkezdhesd újra a kalandos utadat.

Remélve, hogy most már a jó úton lépkedsz, haladva a boldogságod felé...

• döntések érzelmek tévedni választás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!