Ebben a városban mindenki mindenkit ismerni vél. Ebben a városban mindenki mindenkiről mindent tudni vél. Legalábbis ez derül ki azokból az elejtett, vagy szándékosan hangoztatott rosszindulatú megjegyzésekből, amit akarva akaratlanul hall az ember. Általában olyan emberekről, akiket nem ismerek és lefogadom, hogy azok a futó ismerősök sem, akik hangoztatják…

- A világ mindig is ilyen volt, legyintek mikor a barátnőmmel a városi pletykák terjedéséről beszélgetünk, és arról, hogy egyeseknek hogy jut ideje arra, hogy mások életével foglalkozzon.

- Az irigység lehet a motiváló erő, és a saját életük sikertelenségének rossz érzése – mondja a barátnőm. De a sikerek nem csak úgy pottyannak az ember életébe, hanem, valljuk be nyugodtan, mindenki megdolgozik értük. És persze egyáltalán nem látványos módon, hiszen a korai kelés, az egész napos munka, a teakonyhában ebéd gyanánt elfogyasztott szendvics és a késő estig tartó, vagy akár hétvégébe nyúló munka sem látványos egyáltalán… A történetnek ezt a részét nagyon szívesen kihagyná a legtöbb ember, de enélkül nem megy. Arról nem is beszélve, hogy ennek is megvan a maga szépsége. A közös munka, a kreativitás szárnyalása, a fáradtan elejtett poénok, vagy akár egy munka kezdeti izgalma, a várakozás is izgalmas része a folyamatnak. Aki nem csinál semmit, nem vág bele dolgokba, nem tesz mindennap a kitűzött céljáért, az soha nem tudja meg milyen érzés a siker, pedig a folyamat megerőltető része is hozzátartozik annak szépségéhez. És igen, olykor nehéz tovább csinálni, nehéz kitartani, mert vannak pillanatok, sőt időszakok, amikor még épp semmilyen kézzelfogható formája nem látható a sikernek, az eredménynek. De azt is végig kell csinálni, akkor is tudni kell, hogy az ember miért csinálja, és igen, ez olykor átfordul a “ki kell bírni” érzésébe, de ezekkel az élményekkel is gazdagodik az ember, ezektől is felnőttekké, érettekké válunk.

- Én mindig örülök mások sikerének - folytatja halkan – jó látni mások lelkesedését, és azt, ahogy a munka jól megérdemelt eredménye felett felszabadultan koccintanak. Megérdemlik, minden fillérért megdolgoznak, de ahogy mondtam, a mögötte lévő munka soha nincs kint a kirakatban. Az a legtöbb ember számára nem vonzó, cseppet sem elegáns, pedig egy sikeres projekt jelentős része ebből áll.

- Az irigykedők, a rosszindulatú pletykákat terjesztők többnyire nem sikeres emberek, vagy ha sikeresek is, vélhetőleg úgy érzik, hogy nem érdemlik meg a sikerüket. Ezek az emberek hajlamosak attól erősnek és okosnak érezni magukat, hogy másokról pletykálkodnak. Én nem akarok másokon megerősödni – mondja – van saját életem, és ha a munkámra gondolok az jut eszembe, hogy akad vele bőven tennivaló, inkább foglalkozom azzal.

Hallgatunk, halkan bólogatok, és büszke vagyok, hogy barátok vagyunk…

• életmesék emberek irigység pletyka siker

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!