Újévkor rendszerint nagy az igény bennünk arra, hogy változtassunk az eddigi életünkön, és új dolgokba kezdjünk. Akár olyan nagy is lehet ez a vágy, hogy úgy érezhetjük, egy percig sem viseljük el tovább a régi életünket, azonnal akarjuk az újat: új munkát, új lakóhelyet, új családi állapotot, új alakot stb. De nem kaphatunk meg mindent azonnal.
A türelmetlenségünk csak elkeseredett vergődéshez vezet: a régi már nem jó, az új pedig még nem szökkent szárba. Mit kezdjünk a kettő közötti ingoványos, bizonytalan, átmeneti időszakkal?
Először is helyet kell csinálnunk az újnak, majd fel kell építenünk. Ehhez idő és erőfeszítés kell. Hiába szeretnénk azonnal új munkát, talán még egy ideig folytatnunk kell a régit, és lépésről lépésre elindulni az új felé. A kilók sem olvadnak le egyik napról a másikra. Ha másik városba vagy országba költözünk, ahhoz is idő kell, hogy lakóhelyet találjunk és berendezkedjünk, beilleszkedjünk.
Ha csak a célunkra koncentrálunk, és mindent egy lapra teszünk fel, elveszíthetjük a kapcsolatot az életünkkel. Annyira vonzó lehet az új, hogy minden erőnket, energiánkat, figyelmünket oda akarjuk szentelni. Olyan ez, mint a szerelemben a rózsaszín köd: jó benne lenni, de minden mást elhomályosít. Ugyanakkor az élet nem csak a vonzó célok felé tett erőfeszítésekből áll.
Van mindig, amit fenn kell tartani, amit ideje lerombolni/elengedni, és amit fel kell építeni. Ha csak az egyikre koncentrálunk, összeomlik a rendszer. Hiszen úgy működik az életünk is és a testünk is, mint a természet: vannak benne építő, fenntartó és romboló/elengedő erők. Meg lehet figyelni ezt a körforgást az évszakok változásában vagy a női ciklusban is: minden hónapban felépül, majd leválik a méhnyálkahártya, és az évszakok váltakozásában is az elmúlás-felépülés ciklikussága működik.
Érdemes lehet feltenni magadnak a kérdést: ebben az évben mit szeretnék fenntartani, minek szeretnék véget vetni, és mit szeretnék felépíteni? Amit fel szeretnél építeni, annak először „fészket kell rakni”: biztos helyet csinálni neki, ahol megszülethet, felépülhet az új, majd, ha már készen áll, kirepülhet a fészekből. De nem lehet a repüléssel kezdeni, és a fészekrakást és a „költést” kihagyni, különben csúnya zuhanás lehet a vége. Dédelgesd, nevelgesd az álmaidat tudatosan, napról napra, mint ahogy a madarak kiköltik a tojásaikat. Ez sokkal tovább visz, mintha türelmetlenül hajszolnád őket.
További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez