Régóta foglalkoztatnak az emberi sorsok, hogy pontosan mitől függ egy-egy életút alakulása, időtartama és minősége és a téma, hogy azonos életkörülmények közt élő emberek közül az egyik élete hogyan ívelhet felfelé, míg a másiké épp ellenkezőleg lefelé.

Saját életutam során figyeltem fel arra, és tettem fel a kérdéseket magamnak, hogy nehéz körülmények közt nevelkedve hogy lehetséges az, hogy nem kallódtam el és magabiztos felnőtté váltam? Mitől függ, hogy míg nekem sikerült kitörnöm a körém szoruló satuból, addig más kortársamnak nem sikerült és összeroppant a ránehezedő teher alatt? Főleg az okok érdekeltek.

Azonos közegből indulva két különböző életút. Érdekesnek találtam, hogy míg én nehezen, de túléltem egy-egy tragédiát majd megráztam magam és tovább álltam, addig más nem tudott felállni vagy csak évtizedek múltán vette a következő akadályt. Ugyanakkor vannak karakterek, akik nem tudnak változtatni és nem is voltak elég magabiztosak ahhoz, hogy változtassanak, így megrekedtek. Eleinte azt hittem, hogy összefüggésben lehet az intelligencia szinttel, de nagyon nem ezen múlik, hanem a karakterünktől. Hiszen láttam nagyon magas intelligencia szinttel rendelkező embert megrekedni és kevésbé intelligens embert nagyon is jól kijönni nehéz élethelyzetekből. Amíg a pitypang a betonból is kinő a kis réseken keresztül és a Nap felé fordul, megél bárhol és túlél mindent, addig az orchidea rengeteg odafigyelés mellett sem biztos, hogy eléri ugyanazt a szintet, és lehet el is hervad. Egészen biztos vagyok benne, hogy másokban is felmerültek hasonló kérdések, főleg gyerekeket nevelő szülőkben és valószínűleg nem sokan találták meg erre a magyarázatot. Egészen mostanáig. Ugyanis a tavalyi évben megjelent egy nagyon ígéretes könyv ebben a témában, amelyet egy amerikai gyermekgyógyász bizonyos Dr.W.Thomas Boyce írt. Ez a könyv tényszerű és tudományos magyarázatot ad ezekre a kérdésekre. Ennek nagyon megörültem, hiszen kíváncsi természetemből adódóan rengeteg kérdésem adódott az élettel kapcsolatban.

Ő megállapította több évtizedes kutatómunkája eredményeként, hogy sorsunkat karakterünk határozza meg, amelyek függnek a gének és környezetünk együttes hatásától, az agyunk és a hormonrendszerünk kapcsolatától illetve a környezeti hatásokra adott stresszválaszunktól – amely pitypang gyermekek esetében alacsony, míg orchidea gyermek esetében rendkívül magas szinten vannak. A gyermekeket szimbolikusan hasonlítja virágokhoz ezzel segítve megértésüket nem csak tudományos alapon. Ezek szerint három típusba sorolja őket: pitypang, tulipán és orchidea.

Az orchidea a szenzitív karakter a gyerekek 15-20%-át teszik ki, akikkel sokkal többet kell foglalkozni, mert magas a stresszválaszuk a környezeti hatásokra, illetve az egészségi állapotuk is függ mindezek összességétől. Törékenyek és mély érzésűek, illetve egy hátrányos közegben sebezhetővé válnak, bezárulnak a megfelelő támogatás nélkül.

A pitypang gyermekek, azok akik a jég hátán is megélnek, azaz mindent túlélnek, alacsony stresszválasz mellett, kitűnőegészséggel rendelkezve, könnyen alkalmazkodva és még egy hátrányos gyerekkor után is képesek magabiztos felnőtté válni támogatás nélkül is.

A harmadik típus, pedig a tulipán gyermekek ők a kettő közé esnek. Ellenállóbbak, mint az orchidea gyerekek, de mégsem olyan erősek, mint a pitypangok ezáltal kiszámíthatatlanabbak. Természetesen még több érdekes információt tudhatunk meg a könyvből, amely segít mind a szülőknek, mind a felnőtteknek megérteni gyermeküket és önmagukat. Te melyik típusba tartozol? Én pitypang karakter vagyok.

További írásaimat a weboldalamon olvashatod.

• pszichológia személyiségek személyiségfejlődés

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!