Manapság egyre többet hangoztatják az önszeretet fontosságát, a belső béke megtalálását és az önmagunk elfogadását. Úgy hiszem, ennek különös jelentősége van a mai időkben. Nem véletlen, hogy sokszor ebbe futunk, hiszen ebben a felgyorsult ingergazdag világban valahogy nehezebb megtalálni a belső békénket.

Annyi inger ér bennünket, amennyit szinte be sem tudunk fogadni, és dolgunk végeztével sokszor éppen csak önmagunkra nem marad időnk. De ha önmagunk ismeretére, változásunk észrevételére, megélésére és ezzel együtt önmagunk szeretetére nem marad időnk vagy energiánk, kitől várhatjuk? Az önismeret nagyon fontos, tudnunk kell, hogy mi jó nekünk, mit szeretnénk vagy éppen mit nem. Hiszen ha mi nem vagyunk ezzel tisztában, más honnan találhatná ki?

Az önszeretet alapja tehát első sorban az önismeret, melyből következik az elfogadás. Ha felfedeztük pozitív és negatív vonásainkat egyaránt, hálásak lehetünk a pozitívakért és felerősíthetjük őket, és elkezdhetjük elfogadni a negatívnak vélteket, dolgozhatunk rajtuk, fejlődhetünk természetesen, ugyanakkor érdemes tudatosítanunk, hogy senki sem tökéletes, mindenkinek vannak hibái és azzal együtt kell elfogadni az embereket, így magunkat is. Az önszeretet elérésében a megbocsátásnak is hatalmas szerepe van, hiszen nem csak másoknak fontos megbocsátani, de magunknak is ugyanennyire az, ha harmóniában szeretnénk élni saját magunkkal.

A harag mérgezi a lelkünket, ezért fontos, hogy ne csupán a kifelé irányuló harag, de a belső, magunkra irányuló negatív érzelmek is feloldódjanak. És gondoljunk csak bele, ha mi nem tudunk megbocsátani magunknak, mástól hogyan várnánk? Nagyon fontos néha kicsit magunkra, a belső hangunkra figyelni, hiszen az nem téved sosem. Ha jól figyelünk, megsúgja mire van szükségünk. Fontos, hogy ne nyomjuk el megérzéseinket, hiszen ezek azon egyedi ösztönös tulajdonságaink részét képzik, amelyek különlegessé tesznek minket. Az önszeretet teljes megéléseként pedig minden olyan egyedi jellemzőt, amelyektől különbözőek, egyéniségek vagyunk, érdemes elfogadni és áldásként megélni. Hiszen milyen szörnyen unalmas is lenne a világ, ha minden ember egyforma lenne…

Vegyük észre mennyire más az egész világ, ha jó kedvünk van és szárnyalunk, mint amikor valami rossz történt velünk. Pedig valójában a világ ugyanolyan, csupán mi látjuk másképp, mi döntünk úgy, hogy másképp érzékeljük, ha nem is tudatosan. Hiszen a gondolatoknak valóban teremtő ereje van. De ugyanez a hasonlat igaz önmagunk szeretetére is, hiszen ha elkezdjük másképp látni magunkat, teljesen más lesz a kisugárzásunk, így másképp tekint ránk környezetünk is. Szeretnünk kell magunkat, hogy szerethetőek legyünk. Sugározzunk szeretetet, boldogságot és ragyogjunk! Hiszen minden szeretet belőlünk indul ki.

• megbocsátás önelfogadás önismeret önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!