Az egyedül lét homlokot ráncolva nem a legjobb érzés. Ezt az élet szerencsétlen, és magányos szakaszának tekintjük, amelytől távol akarunk maradni. Amikor találunk egy partnert, eltöltünk vele pár csodálatos évet, de egy idő után azon kapjuk magunkat, hogy megváltozott minden, és már nem tudunk ugyanazon az úton járni.

Hirtelen egyedül leszünk. Szomorúnak, és magányosnak érezzük magunkat, de mélyen tudjuk, hogy a helyes döntést hoztuk meg. Mélyen tudjuk, hogy egy kis időbe fog telni majd a fájdalom legyőzése, de végül jól leszünk.

Mindazonáltal, bármit is csinálunk, nem kerülhetjük el, hogy mások minket nézzenek úton útfélen. Szánalommal néznek majd ránk. Sajnálni fognak. Ami még ennél is rosszabb, megpróbálják megtalálni a segítséget, és próbálnak szerelmi tanácsot adni, esetleg összehozni valakivel. Az igazság azonban az, hogy nem számít, mennyit próbálunk elmondani az embereknek, hogyan is érzünk, mindig lesznek, akik megcímkéznek majd. A társadalom az ilyen sztereotípiákra épül. Ennek ellenére mindig lesz valami, amit tehetünk. A lényeg az, hogy ne érdekeljen, mások mit gondolnak rólunk. Igen, ennyire egyszerű.

Hihetetlen dolgok történhetnek, amelyeket megtapasztalhatunk, amikor elkezdjük szeretni önmagunkat. Észre fogjuk venni, hogy feltöltődtünk, de nézzünk szembe a tényekkel. Ha állandóan emberek között vagyunk, akkor az időnként mentálisan lefáraszthat minket. Nem számít, mennyire szeretünk, kedvelünk valakit, nincs jobb terápia olykor, mint, hogy csendben leülünk, és elcsevegünk a gondolatainkkal. Ami fontos, hogy megtaláljuk az igazi énünket. Az egyediség felkarolása segít önmagunkra koncentrálni, és elgondolkodni azon, hogy kik vagyunk, és mit akarunk az élettől. Ez az időszak lehet álmaink életének lépcsője.

• boldogság egyedüllét lélekhangok önszeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!