A legtöbben arra várnak, hogy elérkezzen a pillanat az életükben, amikor végre önmagukkal foglalkozhatnak, amikor azt csinálhatnak, amit a legjobban szeretnek, szóval amikor végre megvalósíthatják önmagukat, az álmaikat. De valamiért ezzel a helyzettel is úgy vagyunk, mint minden nagy álmunk valóra válásával: félelmetes pillanat és nem is igazán tudjuk, mit kell kezdeni vele, amikor bekopogtat az ajtónkon a lehetőség…

Bár semmilyen korban nem könnyű nekiállni a nagy álmok megvalósításának, ahogy telik az idő egyre nehezebben találjuk meg a hozzá vezető utat. Nem tudom, mi lehet a gond, talán nem létezik mindenki számára használható recept arra, hogyan találja meg az önkifejezésnek azt a módját, amiben önmaga lehet. Talán túl gyorsan feladjuk az út kutatását, és más, könnyebben elérhető dolgok felé fordulunk – tehát ismét csak nem a valódi utat járjuk.

- Negyvenévesen kaptam meg a lehetőséget, hogy végre azt csináljak, amit akarok  - mondja egy ismerősöm - de nem érzem magam könnyű helyzetben. Mert ennyi idősen belecsapni abba a dologba, ami tetszik nekem, eleve nem könnyű - ez egy teljességgel ismeretlen helyzet az életem felénél.

Igaz, hogy rendelkezem önismerettel, élettapasztalatom is van bőven, de mégis, az ember ennyi idős korára egy kicsit elfárad. Persze mondhatom erre azt, hogy rendben, akkor most van időm, hát először jól kipihenem magam, aztán majd ha már eléggé kipihent vagyok, újra előveszem a kérdést. De már a pihenésen is túl vagyok, és még mindig nem tudom eldönteni, hogy mit szeretnék csinálni.

- Ilyenkor kell kipróbálni mindenféle hivatást, ami vonzó lehet – mondom – esetleg elmenni kurzusokra, hogy azokkal a dolgokkal, amelyek valaha érdekeltek egy kicsit közelebbről is megismerkedj, hátha utadba akad valami, ami mentén elindulhatsz.

- Na igen, mondja, de ehhez is bátorság kell, és nem az a fajta bátorság, amelyet egész életemben használtam, hanem valami egészen más. Ne érts félre, nem kifogásokat keresek, egyszerűen csak nehéz áttörni azoknak a szokásoknak a falait, amelyeket fél életen át építettem, mert ezek jelentették számomra a biztonságot. Nem könnyű új életet kezdeni, egyáltalán nem, sőt, semmi köze az érzésnek a megkönnyebbüléshez, a lehetőségek izgalmas megmutatkozásához, és a boldog várakozáshoz. Ez sokkal inkább egy olyan új feladat, ami televan az ismeretlentől való félelemmel, bizalmatlansággal és szorongással. Egyáltalán nem könnyű új életet kezdeni…

• élet életmesék új kezdet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!