Nem biztos, hogy kettőtök között van a feszültség – Amikor egy 3. személy vagy egy tabu árnyékolja be a párkapcsolatot
A múlt hétvégi szomatodráma-napon több játékban is előkerült ugyanaz a motívum. Látszólag párkapcsolati nehézségekről volt szó, de később kiderült, hogy a párkapcsolatra csak rávetült egy súlyosabb probléma: egy konfliktus egy harmadik személlyel vagy egy titok/tabu, amiről a pár nem beszélt egymással. Ez a láthatatlan „harmadik” súlyosan megterhelte és beárnyékolta a kapcsolatot, ezáltal nehezítve az egymáshoz való kapcsolódást.
A „harmadik” távolról sem csak egy szerető lehet. Lehet akár egy szülő vagy egy testvér is, akivel a pár egyik felének konfliktusos a kapcsolata. A lezáratlan, aktív konfliktus, a feszültséggel teli viszony ugyanis folyamatosan figyelmet, energiát von el az élet más területeiről – így a párkapcsolatról is.
Ha a szülők vonják el a figyelmet…
Ha valaki érzelmileg még nem vált le a szüleiről, és még mindig nekik akar megfelelni, az lehetetlenné teszi az érett párkapcsolat kialakítását, hiszen a figyelme folyamatosan a szülőkön van. Azt lesi, fürkészi, hogyan tudja úgy élni az életét, hogy az nekik tetszen. A párja pedig közben „parkolópályán” figyeli az eseményeket, és nem tudnak együtt elindulni egy közös úton, mert a háttérben mindig ott van a szülők figyelő tekintete.
Ha egy múltbeli sérelem árnyékolja be a kapcsolatot…
Olyan is van, amikor egy korábbi súlyos sérelem árnyéka vetül rá a párkapcsolatra. Például valaki nagyot csalódik az ellenkező nemű szülőjében vagy testvérében, és a párkapcsolataiban igyekszik orvosolni ezt a sérelmet. „Ha az apám/bátyám/öcsém cserbenhagyott, majd találok magamnak egy férfit, akivel ez nem történhet meg” – valami ilyesmi fogalmazódik meg, persze nem tudatosan. Igen ám, de mivel a konfliktus, a sérelem nem lett megbeszélve, lerendezve, átbeszélve az érintett féllel, a seb továbbra is sajog, csak el van érzéstelenítve. A párkapcsolatban pedig az illető mindent elkövet, hogy ez a seb ne szakadjon fel. Hogy elkerülje az újabb csalódást, igyekszik megfelelni a párjának, minden rezdülését élénken figyeli, esetleg elkezdheti birtokolni, irányítani – csak hogy ne történjen meg újra a csalódás. És közben nem derül ki, hogy ő kicsoda, mit szeretne, nem tud megnyílni, hiszen folyamatosan a másikra szegeződik a figyelme. A partnernek ez persze nem kellemes: ki szeretné, ha minden lépését árgus szemekkel figyelnék? A kapcsolatból így kiveszik a kölcsönösség és az egyenrangúság.
Ha tabu áll két ember közé…
Az is lehet, hogy nem egy harmadik személy árnyékolja be a párkapcsolatot, hanem egy titok vagy egy tabu, amiről a felek nem beszélnek. Lehet ez akár egy családi tragédia is, például egy közös gyerek elvesztése. A ki nem mondott szavak, a lezáratlan gyászfolyamat feszültsége – mint két ellentétes pólus között feszülő mágneses mező – ott lüktet a két fél között, távol tartva őket egymástól.
Mi segíti a változást?
Az első és legfontosabb lépés, hogy az adott személy találkozzon a mélyre temetett fájdalmával, engedélyt adjon magának arra, hogy érezze – kisírja, kidühöngje-, és a lezáratlan konfliktust zárja le magában azzal a féllel, akihez tartozik.
A szomatodráma-játékok pont erre adnak lehetőséget: megelevenedik a térben a főszereplő belső világa, és megjelenik az a személy, akivel lerendezetlen konfliktusa van. Hirtelen ott találja magát abban a helyzetben, abban az érzésben, amit minden erejével igyekezett elkerülni. Megérezheti a magányt, a mély fájdalmat, a szomorúságot, amit eddig nem engedett meg magának.
Az elzárt érzésekkel való találkozás, azok megengedése az egyik leggyógyítóbb dolog a világon. A könnyek kimossák a régi sérelmeket, és végre afelé a személy felé fejeződhetnek ki az érzések, akihez tartoznak. Nem számít, hogy ez nem a konkrét személy – hiszen a valós személlyel nem mindig lehetséges rendezni a konfliktust- lehet, hogy ő nem hajlandó az őszinte beszélgetésre. Ezzel együtt a saját belső világunkon belül megnyugvásra találhatunk.
Ha a konfliktus rendezése megtörtént, ha az érzéseket kifejeztük, többé nem aköré szervezzük az életünket, hogy elkerüljük ezt az érzést, ezáltal nem vetül árnyékként a párkapcsolatunkra – vagy az életünk bármely területére – a régi sérelem. Felszabadulunk a gátló, visszatartó hatása alól.
A hétvégi szomatodráma-napon nagyon szép, katartikus játékok voltak. Jó volt látni, ahogy a játszmák szintjéről eljutottunk az őszinte érzések szintjéig. A mélyre ható gyógyulás itt tud bekövetkezni.
Ha a mostani alkalomról lemaradtál, gyere el a következőre, augusztus 14-én. Ha egyéniben foglalkoznál a témáddal, akkor pedig jelentkezz be szomatodráma módszerű egyéni konzultációra. Szeretettel várlak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez