Nekem is jár a boldogság?
Azt hiszem az életről alapvetően téves elképzeléseink vannak – legalábbis az én szemléletem szerint, na meg az alapján, hogy látom, az életünket tudatos döntések nélkül éljük. Mert valahogy tényleg így éljük.
Nem gondolkodunk el azon, mit csinálunk és miért, csak csináljuk, mert mások is így csinálják, mert otthon is így csinálták, szóval gondolkodás nélkül gyártjuk le az életünket a környezetünkben látott sémák alapján. De azért néha mégis elgondolkodunk!
– Emlékszel mit mondtál nekem vasárnap? – kérdi minap a barátnőm.
– Nem tudom pontosan mire gondolsz – felelem. Együtt ebédeltünk, aztán legalább egy órát beszélgettünk, utána elmentünk moziba, annyi minden elhangzott, fogalmam sincs, mit mondtam, ami fontos lehetett számodra.
– Azt mondtad, hogy neked jár a boldogság – mondja.
– Igen, így van – mondom.
– Nekem is jár? – kérdi izgatottan.
– Neked is, és mindenkinek! – válaszolom.
– És ezt nekem miért nem mondta soha senki? – visít felháborodottan a telefonba.
– Nem tudom, mondom, igazából nekem se mondta senki, de attól még így van. Az ember arra született, hogy boldog legyen. Nem kötelező végigszenvedni az életet, mindig dönthetsz arról, hogy miben veszel részt, és miben nem. Egyedül élsz vagy párkapcsolatban (legyen az jó vagy rossz), milyen munkát vállalsz, milyen kompromisszumokat kötsz, a könnyebb utat választod vagy a nehezebbet, megalkuvó vagy, vagy sem, mekkora árat vagy hajlandó fizetni dolgokért, és még sorolhatnám. Mindig döntesz, ha tudatában vagy, ha nem – mondom.
– Jól van, mondja, ha nekem is jár, akkor olyan döntéseket hozok, amelyektől boldog leszek, és letette a telefont.
Minden egy elhatározással kezdődik…
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez