Vidéken nőttem fel, és bár a mai napig rajongva szeretem a kb. 110 ezres lakosú szülővárosomat, gyerekkorom óta arról álmodoztam, hogy felnőttként majd a fővárosba költözhessek. Amikor érettségi után az egyetem miatt végre megtörtént a nagy lépés, úgy éreztem, mintha mostantól a nap is máshogy sütne rám. Meglehetősen sok elvárásom, vágyam, és mint később kiderült, tévképzetem volt Budapesttel kapcsolatban.

Programok

Meggyőződésem volt, hogy el vagyok átkozva, amiért egyetlen színházzal, egy plázás és egy művész mozival kell beérnem, és alig vártam, hogy a fővárosba költözvén majd legalább havonta kétszer más-más színházban nézhessek meg darabokat, illetve kedvemre választhassak a mozik és műsoraik közül.

Nos, a népszerű darabokra nehéz – időnként szinte lehetetlen – jegyet szerezni, a last minute jegyekhez pedig partnert találni. Teljesen mindegy, hogy hány mozi van, úgyis többnyire a hozzá legközelebb esőt választja az ember, már ha hajlandó egyáltalán kimozdulni az otthoni filmnézés helyett.

Bulizás

Azt hiszem, ez valahol a lista élén helyezkedett el, hiszen időnként már kissé unalmas volt minden héten ugyanazt a helyet felkeresni, ahol ugyanazok a már jól ismert emberek iszogatnak és szórakoznak. Elképzeltem, hogy majd minden buli előtt más és más kocsmában fogunk alapozni, hogy utána sorra felkereshessük minden kerület legjobb helyeit, a Margitszigeten való bulizás gondolatától pedig teljesen odáig meg vissza voltam.

Persze ez sem teljesen így alakult, hiszen többnyire ugyanazokkal az emberekkel (akik ráadásl már a gimiben is a barátaim voltak) szoktuk felkeresni a törzshelyeinket, amikből a legnagyobb jóindulattal is maximum kettőt tudnék megnevezni, a Margitszigeten kb kétszer jártam buli miatt 8 év alatt, a szórakozóhelyeket pedig inkább hagyjuk is.

Vásárlás

Úgy gondoltam, hogy végre megoldódik majd a gyakran szembe-jön-velem-az-utcán-amit-én-is-viselek problémám majd egy csapásra megoldódik a fővárosban, hiszen annyi bolt van itt, ahonnan bőven össze tud válogatni annyi szettet az ember, hogy teljesen egyedi és utánozhatatlan legyen.

A nagy többség ugyanúgy a fast fashion üzletekben vásárol, amelyekből lehet, hogy több van, viszont így is kb. ugyanazzal a kínálattal, így ezek a reményeim sem nagyon valósultak meg. Az egyetlen előny talán, hogy itt lehetősége van az embernek, magyar dizájner darabokat vásárolni. Bár inkább maradjunk a csodálásuknál a nem éppen pályakezdő/egyetemista pénztárcához szabott áraik miatt.

Ismert emberek

Elképzeltem, hogy milyen izgalmas lesz majd híres embereket, celebeket látni az utcán, éttermekben vagy egy-egy buliban. Úgy gondoltam, hogy ez már önmagában is nagyon izgalmas lesz, hiszen korábban csak a tv-ben vagy magazinokban láthattam őket.

NEM. Tinédzser voltam. Azóta meg felnőttem. Ehhez nem tudok mást hozzáfűzni.

Ételrendelés

Kezdetben azt hittem, hogy azáltal, hogy a pizzán kívül házhoz rendelhetek kínai, francia, szerb, japán, amerikai vagy éppen indiai ételeket, egy egész új világ fog kinyílni előttem a lehetőségek végtelen tárházával, és nem kell többé pizzát ennem, valahányszor telefonon keresztül próbálok ételhez jutni.

Kivéve, ha gyorsan szeretnék enni. Kivéve, ha este 10 után jut eszembe rendelni. Kivéve, ha olyan ételt szeretnék rendelni, amiről tudom, hogy hogyan fog kinézni. Kivéve, ha egyetlen egy dolgot szeretnék rendelni, és nem szeretnék több erez forintot fizetni.

Emberek

Nyilván egy olyan városban, ahol két millió ember él, nap, mint nap lehetőségünk van újabb és újabb barátokat szerezni, új kapcsolatokat létesíteni. Nem gond, ha adott esetben lejáratjuk valaki előtt magunkat, hiszen úgysem fogjuk egymást többé látni és nem mindig ugyanazokkal az emberekkel kell majd együtt bulizni.

Kiderült, hogy a kerületek úgy működnek, mint egy-egy kisebb vidéki város. Az emberek ismerik egymást általános és/vagy középiskolából, egy helyre járnak kikapcsolódni, össze lehet futni ugyanazokkal az arcokkal az edzőteremben, vagy akár az utcán is. Ahhoz, hogy elkerüljünk bizonyos személyeket, pedig még két millió ember sem elég sajnos.

„Szigetkör”

Ha csak század annyiszor elmentem volna lefutni egy szigetkört, mint ahányszor régebben ezt elképzeltem, akkor valószínűleg már egészen jó idővel lennék képes egy marathoni táv teljesítésére is. Mennyire jó is lehet a szép kis futócuccomban kibillegni a Margitszigetre, ott a kedvenc zenéimre lefutni pár kört, majd hazaindulni a tökéletes elégedettség érzésével. Igen, pontosan ezt gondoltam.

Azóta persze beláttam, hogy a kínálkozó lehetőség sajnos nem feltétlenül elég ahhoz, hogy legyőzze a lustaságot. Mi sem bizonyítja ezt annál jobban, minthogy egy év alatt egy megállónyira élve a Margitszigettől, egyetlen egyszer sikerült mindössze lefutnom azt a bizonyos kört.

                                                                                                                      Kovács-Vass Réka

• budapest élet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!