Neked tartogatom a szerelmet
A szív titkait csak a szív ismeri, mondja a barátnőm. Nem bonyolult dolgokról van szó, sőt, nagyon is egyszerűekről, a helyzet csak annyi velük, hogy ésszel fel nem mérhetőek.
– Mindenkinek van olyan része, amit a lelke mélyén őriz hét lakat alatt, amit senkivel nem akar megosztani, csak az igazival – folytatja. Hiába házas az ember, ha nem a másik az, akinek legbelül szánja énje titkos részét, nem tudja odaadni neki. Igaz, ha akarná, se tudná befogadni a másik, mert nála nem találna gazdára belső kincsünk, szerelmünk ragyogó, titkos része. Sajnos ez az igazság, hiába élünk együtt egy nagyszerű emberrel, a legjobb szándékkal sem tudjuk odaadni neki ezt a részünket, nincs lehetőség a megosztásra. Az eszünkkel hiába vágyunk a közös életünk ilyen szintű összekapcsolására, nem tudunk valódi énünkkel egymásba fonódni. De rendben is van ez így, a szívünk nálunk sokkal jobban tudja, mi az igazság.
– Lelkünk titkos részére nekünk sincs rálátásunk, mondja, valójában nem ismerhetjük meg önmagunkat mindaddig, míg nem találkozunk azzal, akivel együtt kinyithatjuk belső kincsesládánkat. Nem nyílik az sem szép szóra, sem más szépség kínálgatására, csak a megfelelő találkozás, a megfelelő érintésre.
– A lélek egyszerűbb és bonyolultabb annál, mint ahogy gondoljuk – mondja. Tudja merre vezet az útja, kivel, miért találkozik, és mely találkozásnak mi a célja. Az igazit is rögtön felismeri, még ha mi magunk tiltakozunk is ellene, vagy ha saját elképzeléseink alapján máshogy, másmerre vezetne az utunk. Valójában mindig azt tesszük, amit tennünk kell, és arra megyünk, amerre mennünk kell.
Vannak titkok, amelyeket csak együtt tudunk kibontogatni, fejezi be, amelyek kettőnkért vannak, és csak kettőnknek szólnak.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez