Vannak emberek, akiket úgy kell hátrahagynunk, hogy vissza sem nézünk a vállunk fölött. Nem akarjuk látni a pillantásukat, egyetlen képet sem akarunk őrizni róluk. A közösen megélt pillanatokat szemétlapátra söpörnénk, alakja a közös fotókon elhalványul, üres, fehér folt marad a helyén.

Nem él majd tovább a mindennapokban, félrecsúszott nyakkendőkben, elvétett szavakban, nem él mozdulatokban, és nincs jelen az álmainkban. Nem kúszik be az új szerelmek paravánja mögé, nem él tovább illatokban, színekben és ízekben. Nem emlékeztet, nem irányít, és nem gyengít el. Már nem tudja elhitetni, hogy a javunkat szolgálja, és hogy erőt meríthetünk belőle. Emlékeinkben hibajavítóval fedtük le a nevét. A múlt könyvéből minden egyes lapot kitéptünk, amin ő szerepelt. Mindent, ami rá emlékeztetett, a folyóba dobtuk. Tisztán, védetten, szervezetünk ellenanyagot termel, nincs hatással ránk, nem hatol át szívünk megerősített pajzsán. Szavai, melyekből bugyog, fröcsög szét a zölden rothadó rosszindulat, már nem találnak el, erejüket vesztve pattannak le a letisztult, védett felületről.

Vámpírajkai még szomjasan szívnák nyakad kék ütőeréből a véredet. Szívná az energiát, táplálkozna belőled. Véredényei üresen tátongnak, gyengül már, legyél véradója, tőled várná az éltető energiadózist. Már nem adsz neki magadból. Nem táplálod önzetlenül, nem hagyod, hogy keselyűként a testedből egyen mohón, míg végül csontnyi halom nem marad belőled. A tested erős és egészséges. Sejtjeid megújultak,és mint a kígyó, aki ismeri az élet körforgásának rendjét, levedletted régi, elhasznált bőröd. Nem kell ránézned, beszélned vele, vagy köszönnöd neki. Vele minden egyes emberi megnyilvánulás értelmetlen és fölösleges időtöltés. Célja nem más, mint a vérszívás, mert éveken át táplálkozott belőled, most értetlenül áll, egyre éhesebb, ne könyörülj rajta. Minden egyes szavában ott van az abszurd humor szerencsétlenül kinéző köntösébe öltöztetett, éles gúny, arcodba hajított fájó sérelmek, tessék, már tele is vagy dobálva sárbombával. Kiteríted magad nekik, mintha elejtett állat lennél, és hagyod, hogy éhesen szívjon egy slukkot a véredből. Ezt mindaddig teszi majd, ameddig hagyod. Amíg el nem sétálsz onnan, és körül nem veszed magad azokkal az emberekkel, akiket kizárólag te magad választasz majd.

Mert, ahogy neked sem kell mindenkit szeretni, ugyanúgy téged sem szerethet az egész világegyetem. Nem kell minduntalan azon munkálkodni, hogyan legyél jobb egy másik ember szemében, és nem kell egyfolytában magadban keresni a hibád, vajon mit ronthattál el. Vannak, emberek, akik gyomként szívják el az energiát abból a kertből, amit így hiába szépítesz és ápolsz. Vannak és lesznek emberek, akiknek az életedbe tilos a bemenet, mert csak galibát okoznak, széthordják a szemetet, rongálnak, általad felállított értékeket rúgnak fel két lábbal, és egymás ellen uszítanak általad szeretett embereket.

• együttélés emberi kapcsolatok energiavámpír férfi kapcsolat lélek nő szerelem

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!