Ne játszmázzunk!
Azt hiszem ma már nem létezik ember, aki ne találkozna spirituális tanításokkal, akinek az életére ne lenne hatással a változó világ, amelyben emberként, lélekként is fejlődni kell. Az élet is egyre inkább rákényszerít mindenkit arra, hogy fejlődjön, hogy átlépje saját korlátait.
Egyre kevesebben hajlandóak játszmákkal élni, beengedni azokat a magánéletükbe. Egyre nagyobb a tudatosság, s egyre többen mernek dönteni saját sorsuk felől, ezzel egyre többen választják a kihívásokat, önmaguk megismerését, és saját boldogságukért való munkát.
S egyre gyorsabban alakulnak, jönnek létre és érnek véget a kapcsolatok. Kedves ismerősöm nemrég randira ment. A fiatalember először udvarias volt, a beszélgetés, kávézgatás kellemes hangnemben folyt. Aztán a férfi, látván, hogy “pozícióban van”, akármi is lehet a kapcsolatból, akár még párkapcsolat is megpróbálta kézbe venni, tetszése szerint irányítani az eseményeket.
Nem lehetett igazán magabiztos, mert egy valódi önbizalommal rendelkező férfi nem kezdi keresgélni a másik határait, nem méregeti, hogy vajon sértegetheti-e a másikat, vagy sem, nem kezdi keresni a másik gyenge pontjait, ahogy ő tette. Barátném egy ideig hallgatta, figyelte a beszélgetés alakulását, aztán egyszer csak az órájára pillantott, és kedvesen de határozottan megjegyezte a férfinak: - Nekem erre nincs időm. Ne haragudj, egy perccel sem szeretnék több időt szánni erre a társalgásra – azzal felállt és elment.
Ezt tényleg így, szó szerint gondoltam - mondja. Nem akarok időt szánni olyan kapcsolatra, ahol taktikázni kell, ahol a másik manipulálni akar. Ezeken már túl vagyok. Nem érdekelnek, nevetségesnek tartom a játszmákat, és tapasztalatból tudom, hogy nem vezetnek sehova. Több párkapcsolattal a hátam mögött, ma már van annyi önbecsülésem, hogy nem teszem ki magam ilyen helyzeteknek. Mindenkinek vannak gyenge pontjai, dolgozom rajta, hogy nekem egyre kevesebb legyen. Bizonyára vannak nők, akiknek ez a férfi még nagyon sokat tud adni. Meg tudja tanítani őket arra, hogy kilépjenek egy olyan kapcsolatból, ahol nem tisztelik őket, hogy kialakítsák magukban az igényt, és belső elvárásukat arra, hogy szeretet vegye őket körül. Ezen az úton mindenkinek végig kell mennie. Én most itt tartok. Nem akarok visszanézni, nem akarok már olyan játszmát játszani, amit milliószor végigjátszottam már és amiből már kiléptem. Túl vagyok ezeken. Örömmel és izgatottan várom azt az embert, akitől újabb dolgokat tanulhatok, akit szerethetek, akivel együtt haladhatunk az úton.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez