Ne hagyd, hogy a gyermekkori traumák befolyásolják a jövődet

A bizonytalan-elkerülő kötődésű felnőttek a gyermekkorban elszenvedett traumáik miatt bizalmatlanokká válnak másokkal szemben és az érzelmek elnyomásával, az érzelmi közelség kerülésével próbálják biztosítani, hogy kapcsolataikban ne érje őket negatív élmény. Legbelül azonban – sokszor tudattalanul – ők is attól rettegnek, szoronganak, hogy párjuk egyszer csak eltávolodik. Így még mielőtt ez a fájdalmas érzés valósággá válna, ők maguk távolodnak el érzelmileg vagy fizikailag is párjuktól, ezáltal sok szenvedést okozva a másiknak és gyakran önmaguknak is. Az elkerülő reakcióból következik, hogy az ilyen személyek sokszor inkább kihagyják a párkapcsolati konfliktusok átbeszélését. A gyermekkorból hozott érzelmi hiányok, a szeretet, a biztonság, az elfogadás hiánya viszont nem kell, hogy egész életünkre rányomják bélyegüket.

Amikor párt keresünk, vagy már meglévő kapcsolatban gyakran előfordulhatnak olyan időszakok, amikor azon kapjuk magunkat, hogy újra és újra ugyanazokat a köröket futjuk, ugyanabba a problémába ütközünk. Valószínű, hogy ebben az esetben van egy számunkra észre nem vehető, nem tudatosult reakciómódunk, ami hátráltat bennünket. Ebből pedig következik a szenvedve szenvedni vagy szenvedve fejlődni. Belekerülhetünk egy szélvihar körforgásba, ahol beleesünk abba a hibába, hogy minden bajunkért, lelki nehézségünkért másokat hibáztatunk.

Amikor túlságosan párunk hibáival, igazságtalan tetteivel vagyunk elfoglalva, gyakran elfelejtünk tükörbe nézni és megvizsgálni saját reakcióinkat. A hibáztatásnak azonban ára van. Leblokkoljuk magunkban a megoldást. Búcsút kell tudnunk venni az áldozatszereptől és elismerni a hiányosságainkat. Mert megeshet, hogy ezzel a fajta viselkedéssel vonzzuk vissza azt a helyzetet, amitől gyermekkorunkban szenvedtünk. Fontos, hogy figyeljünk a jelekre. Amikor kapcsolatainkban egy bizonyos helyzet vagy nézetkülönbség újra és újra erős indulatokat, érzelmeket, hoz elő, akkor azt egy jelnek kell vennünk arra, hogy van egy feldolgozatlan traumánk, amit nem szabad a szőnyeg alá söpörnünk.

Ehelyett tartsunk önvizsgálatot, ezzel meglépve az első lépést önmagunk fejlődése érdekében. A legfontosabb, hogy vegyük észre, ha elakadtunk, mert ilyenkor mindenképp érdemes szakember segítségét kérni, mivel átlendíthet a holtponton és felgyorsíthatja a fejlődésünket. A szakember segítségével érzelmi és társas készségeink fejlődhet, melyek a kiegyensúlyozott párkapcsolathoz, családi élethez elengedhetetlenek. Az önismereti folyamat során olyan érzelmi energiák vehetnek minket körbe, amelyek elénk tárhatnak egy szebb, könnyebben járható utat. Ami a legfontosabb, ne hagyd, hogy a gyermekkori traumák befolyásolják a jövődet.

Előző

2 / 2. oldal

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!