Ne engedd, hogy megutáltassák veled a szakmád.

Kedvelem azokat az embereket, akik képesek tudatosan felelősséget vállalni magukért, az életükért, a párkapcsolatukért, a munkájukért. Szerencsére akadnak a környezetemben ilyenek bőven, s mindig örömmel hallgatom a történeteiket: az egyik ilyen barátom a fodrászom.

Ha hozzá megyek garantáltan jó napom van. Nemcsak azért, mert a hajam megszépül, vagy mert nagyon jól érzem magam a társaságban, mert mindig finom kávét kapok sütivel, hanem mert szakemberként és emberként is nagyra tartom. Imádom a történeteit, lehet belőlük tanulni bőven – bár biztos vagyok benne, hogy azok a hivatások ahol emberekkel kell foglalkozni rendkívül megerőltetőek, s óriási emberismeretre tesznek szert a művelői.

- Nemrég elküldtem egy vendégemet - mondja - nem volt nálam sokszor, talán ha háromszor, de úgy gondoltam, ennyi idő elég is ahhoz, hogy mindkettőnk számára világos legyen: nem tartozunk egymáshoz. Nem szeretem azokat, akik már a megjelenésükkel rossz légkört teremtenek. Akárhányszor itt járt nálam ez a vendég, mindig rosszkedvű lettem. Állandóan erőszakoskodott, kételkedett a munkám eredményében, és azt várta tőlem, hogy az alatt a két óra alatt, amíg itt van nálam, folyamatosan arról győzködjem, hogy jót akarok neki, hogy meg lesz elégedve az eredménnyel, hogy minden rendben lesz. A régi mesterem jutott eszembe, aki gyakran mondogatta nekem tanuló koromban: “Ne engedd, hogy bárki is megutáltassa veled a szakmád, hogy ha belenézel a naptáradba és meglátod a nevét, rossz kedved legyen tőle! Jó vagy a szakmádban! Dobd ki az olyat, hidd el, jön helyette másik kettő!” Így is tettem, felhívtam az illetőt, lemondtam az időpontját, és megkértem, hogy többet ne jelentkezzen be. A biztonság kedvéért, nehogy félreértés adódjon az ügyből, tájékoztattam, hogy nem szeretném, ha a vendégem lenne, nem kívánom többet a szalonban látni, keressen más fodrászatot.

Mesélem más barátaimnak az esetet, akik helyeslően bólogatnak. Aki emberekkel foglalkozik, bármilyen szolgáltatásról legyen is szó, megválogatja a vendégkörét, állapítom meg. Legyen szó orvosról, körmösről, ügyvédről, ebből a szempontból egyre megy. Mindenki elégedetten, jókedvűen akar dolgozni, azért választották a szakmájukat, mert szeretik csinálni, és a nap végét boldogan, elégedetten szeretnék zárni. Arról nem beszélve, hogy az emberek úgyis egymásra találnak, aki eltérően gondolkodnak a világról, és nem szívesen azonosul az adott légkörrel, az úgyis más csapatot keres magának. Kár szenvedni egymással, kár elrontani egymás hangulatát, napját.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!