Montázs, avagy underground

Mérai Katát nem kell bemutatni. A jazzt sem. Persze, ez így egy kicsit leegyszerűsített kép, de mégis ennyire egyszerű a világ.

Főleg akkor, ha vissza merünk nyúlni olyan alapokhoz, és menet közben épülő művekhez, amelyek ebben a köntösben első hallásra talán szokatlanok, de a képlet hatékonysága eredményeként mind a mondanivaló, mind a szöveg pontosan eljut a hallgatóhoz, aki így műértővé is válik. Érkezzen bárhonnan, hogy a körmondatot feloldjuk.
Akár a nyolcvanas évek földalatti kultúrájából, vagy a rock füst és lábdobjából, itt otthonra talál. És igen, az Európa Kiadó is helyet kap, érdekes párhuzamként a jelenlegi világ, és a reményteli, nem is olyan távoli „ántikorszak” találkozási pontjaként.
Hogy miért, miképpen is látja a művésznő a saját, és a mi Univerzumunkat, álljon itt néhány útmutató:

- Hogy meríthetünk ma a klasszikus undergroundból?
Hát először is, nem árt ugye, ha valamilyen szinten ismerjük:) Ez valószínű, azért az én generációmnak nem akkora kihívás, hiszen az underground mindig is az anarchista gondolkodás, a rendszerellenesség, az akkori politikai és társadalmi kötelező irányelv, és elvárások nyitott szemmel való figyelemmel kísérése és kritizálása volt. Így mind a szövegek, mind pedig a zenei "megfogalmazás" egyfajta újszerűségnek, nem megszokott, de ugyanakkor nagyon igényes hangzásnak adtak teret. Szeretem a vicceket és azt, ha az embereknek sikerül megmutatnom, hogy sokkal szélesebb látókörűek, mint ahogy hitték magukról. Vicces, amikor - az akkoriban megrovó szülők -, csak azért mert más köntösben tálaljuk a dolgokat - elhivatott rajongói lesznek egy Európa kiadó számnak, azért, mert az ő fülükhöz hangolva tálalsz valamit:) pedig csak: "... a színhely változik, a történet ugyan az...":) Egyszóval kimeríthetetlen tára a klasszikus underground a mai szemnyitogatásnak:)

- Hogy kapcsolódik össze a jazz, a színház, és a költészet a világodban?
Szeretném azt hinni, hogy ez mind én vagyok:) és mint egy jófajta koktélpohár összerázom magamban és egyesítem. De azt hiszem, még elég sok mindent kell elsajátítanom ahhoz, hogy ne folyamatos kritikusként szemléljem saját magam. Bár lehet, hogy ilyen soha nem lesz. :-) A lelkem, a szemem és a "szellemem" igyekszik egyesülni ebben a három önkifejező formában. A színpadon, amikor énekelek egy dalt, amelynek szövege számomra nagyon sokat jelent, úgy érzem, végre kitombolhatom magamból az összes felgyülemlett energiáimat és a gondolataimat és hihetetlen erővel törnek előre és jutnak el mindenkihez aki, ott áll velem szemben, hallgat és lát. Legalábbis szeretném ezt hinni.

- Milyen előadóktól játszanál ugyanígy újraértelmezve a következő lemezeden?
Jaj! Nagyon izgulok, hogy ki ne hagyjak valakit, de mind a Bizottság, a Balaton, a Csókolom, vagy a Kontroll Csoport nagy kedvenceim. Igazán nem szeretném elkötelezni egyik mellett sem magam, pláne azért, mert én nem csak ez vagyok, hanem egy zenei mindenevő, egy gócpont, aki mindig is MONTÁZS-ban fog gondolkodni:)

És akit érdekel, hogy is fest egy jazzesen szabad montázs, hallgassa a lemezt akár háttérben, akár vele énekelve.
Mert ha a fiúk elmentek, mégis itt maradt az idő!

Bokros László

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!