A nehéz érzések, amiket cipelsz, akár tudatos vagy rájuk, akár elnyomva vannak benned, lelassítanak haladásodban. Olyan, mintha láncok lennének a lelkeden.

Gátol téged a teremtéseidben minden neheztelés, bűntudat, csalódottság, ítélkezés, utálat, megbánás, fájdalom, félelem, szorongás, harag satöbbi. 

Mindannyian cipelünk ilyen terheket. Azok is, akik csípőből rávágják, hogy bennem bizony nincs ilyesmi. Kivéve akkor talán, ha már vagy húsz évet dolgoztak magukon aktívan. Lehet róluk nem tudomást venni. Választhatod azt, hogy elnyomod őket. De attól még benned maradnak.

Minél jobban próbálod elnyomni azt, ami rossz, annál erősebben veszi át az irányítást életed felett a sérült énrészed és kavar be a háttérben. Ebből pedig ritkán sül ki jó dolog. Lehet teremteni egy életen át kemény munkával, küzdve, szenvedve, kimerülve is. 

És lehet teremteni könnyedén, örömmel úgy, hogy a lábad alá fut a talaj és az álmaidat éled. Csak a te döntésed. 

További írásaimat a Facebook oldalamon olvashatod, vagy az Instagramon.

• fejlődés önismeret

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!