Csányi István nevét gyakran halljuk fotós berkeken belül. Számos ismert hazai arcot fotózott már. Pistivel eltöltöttünk közel 24 órát, ahol kiválóan beleláttunk abba, hogyan is működik ez az egész fotós szakma. Pisti végtelenül szerény, közvetlen és emberszerető figura. Vele beszélgettünk szakmáról, hétköznapokról és életcélokról.

Mesélsz a kezdetekről?

Hivatalosan újságíróként kezdtem a pályámat. A Szegedi Tudományegyetem kommunikáció, magyar nyelv és irodalom szakán végeztem. Gyakornokként bekerültem egy vidéki laphoz, Bugyin. Hiszen ott éltem nagyon sokáig és tulajdonképpen egy idő után szükséges volt már újságíróként is különböző rendezvényeken fotóznom. Gyakorlatilag így folyamatában jött, hogy akkor ne csak rendezvényeken fotózzunk, hanem legyenek portrék is az újságba.

Megtetszett a dolog.

Elsőként otthon próbálkoztam, majd szép lassan szereztem be minden fotózáshoz szükséges kelléket és eszközt. Idővel pedig szerencsésnek mondhatom magam, mert annyi felkérésem érkezett, hogy végül el kellett hagynom végül az újságírást, hogy teljes figyelemmel a fotózásra fókuszálhassak.

Ki most Csányi Pisti?

Egy polihisztor. /nevet/

Fotós félének mondanám. 2011 óta fotózom, de mind a mai napig nem nevezem önmagamat profi fotósnak. Ha egyszer Madonna felkér egy fotózásra, akkor talán majd ki merem jelenteni, hogy na most már profi vagyok /nevet/. Számomra még most is hihetetlen, hogy azokat az embereket fotózom, akiket korábban, kamaszként a címlapokon nézegettem.

Mi kellene a kiteljesedésedhez?

Kellene egy papír, ami igazolja, hogy fotós vagyok, de bevallom őszintén, már nem szeretnék visszaülni az iskolapadba. Próbálkozom ellenben, és úgy érzem, fejlődöm mindig.

Mi az, ami inspirál?

Minden fotózásban van olyan, ami inspirál. Általában, rögtön meglátok az emberekben valamit, valami pluszt. Többen jönnek kész koncepcióval, ugyanakkor, ha az adott illetőnek nincs olyan arca, akkor muszáj egy egészen más koncepciót kitalálni, ami illik hozzá. Célszerűbb pont ezért csak ötletekkel jönni inkább. Szeretem, ha szabad kezet adnak, az is rendkívül inspirálóan hat rám. Úgy gondolom, hogy elég jól meglátom az emberekben azt, amit ki szeretnék belőlük hozni. Ezen kívül a legjobb barátom, Roland, aki gyakorlatilag folyamatosan inspirál.

A szakmád kicsit azt is megköveteli, hogy a lélekkel is foglalkozz.

Igen. Ez abszolút így van, és általában pont ezért szoktam már akkor is odaülni a vendégekhez, amikor sminkelik őket, vagy a hajukat készítik, hogy picit beszélgessek velük. Hogy kicsit oldjam bennük a feszültséget, mert a legtöbben izgulnak. Ki kell kicsit csomagolni az embereket, mielőtt a kamera elé állnak.

Mitől Csányi Pistis egy fotó?

Igazából nagyon szeretem instruálni az embereket. Ezzel pedig önmagamat is bele tudom tenni teljesen egy fotóba.

Hogy néz ki egy átlagos napod?

Általában délelőtt, délután fotózom. Régebben 3-4 fotózást is vállaltam egy napra, ma már ezzel szemben csak 1-2 fotózást vállalok be. Mert így tudom precízen elvégezni az utómunkát, a retusálást, amivel általában másnapra kész is vagyok. Nekem nincs olyan, hogy reggel 8-tól délután 4-ig dolgozom, teljesen hektikus az időbeosztásom, pontosan ezek miatt az utómunkák miatt.

Kivel egyszerűbb együtt dolgozni egy modellel, vagy egy szakmán kívül eső hétköznapi arccal?

Mindkettő jó, mert mindenkivel más. A profival azért jó, mert tudja a dolgát, és tud az arcával úgy játszani, ahogyan azt egyből kérem.

Egy hétköznapi emberrel pedig az a jó, hogy tudok neki segíteni, hogy hogyan is játszhat az arcával és ki lehet belőle egy olyan oldalát is hozni, amit talán maga sem gondolt volna.

Képgalériánk megtekintéséhez kattints a fotóra!

Rengeteg ismert arccal dolgoztál már együtt. Van még olyan személy, akivel szívesen együttműködnél egy közös fotózás erejéig?

Persze, de most egy konkrét személyt nem tudnék kiemelni. Legtöbbször az RTL klubbal dolgozom, illetve rengeteg énekest is fotóztam már. Az Eurovíziónál is sokakat fotóztam.

Ha ki kellene emelnek valakit, aki nagyon nagy hatással volt rám fotózás tekintetében az Dobó Kata. Fantasztikus aurája van.

Mi az, ami kikapcsol?

Igazából, amire olykor nagy szükségem van az a vidéki levegő. Ilyenkor szoktam hazautazni Bugyira, ahol a szüleim élnek. Ott nagyon jó a feltöltődés számomra. Édesanyámmal remek kapcsolatom van, igénylem ezeket a szabadidőket a családommal.

Ha megélsz egy érzelmi behatást, az mennyire tud inspirálni a munkádban?

Nagyon. A napokban végig is néztem a közösségi médiás felületeimet, ami hűen tükrözi az adott lelkiállapotomat a képek tekintetében. Szeretek belevinni fájdalmat, vagy szenvedélyt a fotózásokba is.

Mit gondolsz a ma közösségi médiás képekről?

Nagyon torzképet mutat. Az a baj, hogy volt idő, amikor valóban a mindent elsöprő tökéletesség kultuszát éltük, a porcelán arcbőr, nulla szem alatti karika, stb. És ez egy jó 2-3 évig tartotta is magát. Aztán szerencsére jött egy hullám, amikor éppen a hibák kiemelésén, valamint a valódi arc megmutatásán volt a hangsúly, ami szerintem sokkal emberközelibb. Most azonban újra kezd visszatérni a mű hatás. Az erősen kiretusált, tökéletes arc képe. Ez nagyon nem jó irány. A szépségkultusz teljesen megváltozott. És sajnos köze nincs a valósághoz annak, amit a social mediában mutatunk.

Hol látod önmagad öt év múlva?

Mindenképpen itthon leszek, Magyarországon. Gyakran kijárok külföldre is dolgozni, akár Dublinba, vagy Dubaiba, de alapvetően itthon tervezem a jövőmet. A fotózással szeretnék foglalkozni mindenképpen továbbra is. Emellett nagyon szívesen nyitnék egy kávézót. Ez egy külön szerelem számomra.

Mit mondanál a gyerekkori énednek?

Ha most találkoznék a bizonytalan gyerekkori önmagammal, akkor csak annyit mondanék neki, hogy ne változtasson semmin, mert jó úton van.

*Csányi Pisti éppen a mai napon ünnepli születésnapján. Isten éltesse sokáig! 

• csányi istván fotográfus interjú

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!