Mindannyian gyengédségre vágyunk
Nem tudom, mi lehet a gond a világgal, de bármerre nézek, sorra készülnek a környezetemben a lombikprogram keretein belül a gyerekek, s egyre kevesebb a természetes úton fogant bébi.
Persze, sokat változott a környezetünk, egészségtelenebbül élünk, sok a tartósítószer van az ételekben, a levegő is szennyezett, az élet ritmusa felgyorsult, óriási a stressz, és olyan mértékben fejlődik a technika, hogy ép ésszel felfogni sem tudjuk - nekem legalábbis gyakran nem sikerül boldogulnom a technika vívmányaival. Virtuális világban élünk, Facebookon, mindenféle közösségeken, fórumokon keresztül alakítunk ki kapcsolatokat, barátságokat. Alig találkozunk egymással, csetelünk, virtuális életet élünk, ahol kis ikonok vagyunk. A játékhoz sem kellenek már feltétlenül társak - állapítom meg, ahogy a baráti körömben végignézek a gyerekek szokásain. Van már X-box, ezerféle számítógépes játék, amivel egész nap elvan a gyerek, kedve sincs lemenni a játszótérre: nem tudom, járnak egyáltalán még oda gyerekek? Talán a gyerekkorban elkezdődik a folyamat, hogy nincs az életünkben elég érintés. Nincs elég emberi kapcsolat, elég élmény a valóságos, háromdimenziós barátságokról, nem megyünk együtt kirándulni, helyette megtervezzük a cyber-lényünket egy programban, házat is tervezünk neki, boltot nyitunk, szántunk, vetünk, aratunk, a virtuális világban fogadjuk a virtuális vásárlóinkat, s a virtuális pénzen újabb üzleteket nyitunk.Nem ítélem el a dolgot, valószínűleg ezerféle készséget fejleszt a gyerekekben, olyanokat is, amelyekről soha nem hallottam és amelyekkel soha nem fogok rendelkezni, mégis...
Aggódom, mert mi, felnőttek is nehezen birkózunk meg az új világ által létrehozott feltételekkel. Egyre inkább eltávolodunk egymástól. Amúgy is küzdünk a férfi - női szerepekkel, nehezen alakítunk ki igazán jól működő, boldogságot hozó kapcsolatokat. Egyre gyakrabban választjuk az egyedüllétet, inkább maradunk egyedül, mint hogy újabb sebeket szerezzünk, és nem gondolunk bele abba, hogy nőnek és férfinak teremtettek minket. Elfelejtünk a szerepünknek megfelelően viselkedni, miközben egyre inkább támaszkodunk egy nem létező világra. Egyre többet hallom nőktől, hogy megteremtették az egzisztenciájukat, s majd valakitől, ha máshogy nem, hát lombikprogram segítségével gyereket is szereznek maguknak. Még partner sem kell hozzá: majd katalógusból kiválasztják a megfelelő egyedet, a mai férfiak amúgy is terméketlenek, jelentős részük képtelen természetes úton gyereket nemzeni. Hiszek abban, hogy minden testi tünet mögött ott rejtőznek a lelki okok, hogy a kor terméketlenségének is megvannak a maga okai mindkét fél részéről. Ha nem tudunk a hétköznapokban nők és férfiak lenni, nem csoda, hogy nem tudjuk a legfontosabb férfi és női szerepeket sem betölteni, és sorra készülnek a lombikbébik. Miközben a legemberibb dolgokra vágyunk: szerelemre, érintésre, gyengédségre, ölelésre.
Agatha Seymour
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez