Milyen érzés a menyasszonyság? 1. rész

Ha most felcsapnánk a képzeletbeli Esküvői Nagylexikonunkat, a kérdésünkre valószínűleg valami hasonló választ kapnánk: „a menyasszonyság az eljegyzés és az esküvő közötti időszakot jelenti”. Ennyi? Oké! Ez a meghatározás igaz, - bár elég könyvszagú - de arról már nem szól a fáma, hogy mi is zajlik bennünk ilyenkor.

Innentől fogva szinte csak az E(sküvő)-dimenzióban kezdünk élni, ahol az agyunk rendeltetésszerű használata megszűnik létezni, ja és ahol szinte kötelező kiváltani az éves bérletet az érzelmi hullámvasútra. Én a lánykérés után közvetlenül nem gondoltam azonnal az esküvői teendőkre. Tudtam, hogy a férfi részéről nagy elhatározás ez, és ilyenkor hagyni kell, hogy egy kis lélegzethez jusson, és nem sokkolni már rögtön az elején (ne aggódj, a sokkhatás úgysem marad el, hisz még nem tudja mi vár rá az elkövetkezendő hónapokban). Az olyan kérdésektől, mint a „Gratulálunk, és mikor lesz az esküvő?” égnek állt a hajam, hiszen csak most történt az eljegyzés, még magamhoz sem tértem! Emlékszem, a fellegekben jártam. Az egész világot átöleltem volna és minden egyes lakójának elújságoltam volna a nagy hírt (bár ez hellyel-közzel sikerült is). Újra és újra lejátszottam a pillanatot, amikor megkérte a kezem, és ilyenkor persze újra és újra elbőgtem magam. Állandóan nézegettem, csodáltam a gyűrűmet, aminek más csillogása volt a fürdőszobában, a napfényben, a munkahelyen, a gyertyafényben, sőt még a disco lámpa alatt is. Mert Minden benne volt, amit megéltünk együtt, amíg eljutottunk eddig.

Amikor picit felocsúdtam ebből a csodás, állandósult „szalonspicces” állapotból, kezdetét vette a menyasszony üzemmódom. A szabadidőm szinte minden percében az esküvőről álmodoztam, észrevétlenül elment 3-4 óra azzal, hogy inspirálódtam a neten, szétpinneltem a Pinterest falam „Dream wedding” tábláját és terveztem, írogattam, utánajártam. (Erről majd egy későbbi posztban beszámolok részletesebben). „Ő” persze teljesen másképp élte át mindezt. Nem ment esküvő kiállításra, nem bújta az esküvős magazinokat, ő csak annyit mondott, hogy „Ami neked jó, az nekem is jó.” És a leendő Férjemtől ezt éreztem a legnagyobb megerősítésnek. Ő is várja, készül, de másképp, mint én. A találkozások a barátnőimmel szép számmal bővelkedtek menyasszonyi ruhapróbákban. Emlékszem, hogy az első alkalomra a lányok összeszerelhető, műanyag pezsgőspoharakkal érkeztek, mire én előhúztam a táskámól egy üveg proseccot. Fantasztikus hangulatban telt az a délután, (szerintünk, az eladólány szerint talán kevésbé) annak ellenére, hogy nem ebből a szalonból lett végül a Ruha. Ez a néhány hónap tényleg különleges egy nő életében. Más rezgésszámon pörgünk, mint a körülöttünk lévők, ami próbára teszi a baráti kapcsolatokat is. Vannak, akik végig mellettünk vannak, segítenek és elkísérnek bennünket egészen a Nagy Napig, és vannak, akiktől elválunk útközben. Egy biztos! Az igazi barátok kiállják a „Brideminátorok” 7 próbáját.

Rita&Dóri - Bride&Co

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!