Milyen a menyasszonyság? 3. rész - Ahogy a barátok látják
Sosem fogom elfelejteni azt a napot, amikor bejelentette nekünk az eljegyzését. Emlékszem épp a konyhában főzőcskéztem, mikor egyszer csak pittyegett a telefonom. Kíváncsian pillantottam rá a kijelzőre. Üzenet küldője: „Dorellám”. Hirtelen izgalom fogott el, ugyanis tudtam, hogy „Mr. Biggel” épp őszi úticéljuk felé tartanak. Talán ezt még Dórinak sem mondtam el, de nekem roppant furcsa érzésem volt elutazásuk előtt. Éreztem az eljegyzés szelét a levegőben és általában én hiszek a női intuícióimnak.
"Az üzenetben persze a következő állt: „A. megkérte a kezemet”. Örömömben felsikítva még a fakanalat is sikerült elejtenem, de nem érdekelt, alig vártam, hogy mielőbb gratuláljak a legkedvesebb brideminátoromnak. Hazatértével természetesen igazi csajos módon, stílszerűen a Szex & New York zenéjének dallamaira, együtt a koszorúslány jelöltekkel, koccintottunk az újdonsült arával. Emlékszem az eljegyzés első évében Dóri egyszerűen három méterrel a fellegek felett járt, nap mint nap őszinte boldogság csillogott a szeméből. Igazán kiegyensúlyozottnak láttam, alig lehetett kihozni a sodrából, pedig nekem az általában nagyon megy. Aztán eljött az idő, AZ IDŐ! amikor érdemben el kellett kezdeni az esküvő szervezését. Természetesen mi mással, persze hogy ruhapróbával vetettük bele magunkat a hónapokon át tartó hullámvasutazásba. Vicces, megható, olykor idegtépő, de mégis felejthetetlen pillanatokat élhettünk meg együtt, melyek örökre összekovácsoltak bennünket. Amikor a barátnőnket egy ilyen úton végig kísérjük, számtalan dolgot átértékelünk, de legfőképpen magát a barátságot. Úgy is mondhatnánk, hogy ez az időszak a kapcsolatok próbatétele is egyben. Rájössz, mennyire szereted a másikat, annak ellenére, hogy néha minden idegszáladat próbára teszi. Sokszor már szinte az őrületbe kergetett a számomra olyan nüansznyi dolgaival, mint a meghívó betűtípusának színe vagy, hogy a kontya egy centivel lejjebb vagy feljebb legyen. A legidegesebb talán akkor lettem, mikor az esküvő előtt pár nappal felkért, hogy mondjak tósztot. Na, mondom már csak ez hiányzott. Személy szerint iszonyatosan lámpalázas vagyok és utálok sok ember előtt szerepelni, de az iránta érzett szeretetem felülemelkedett a saját félelmeimen. Először közöltem vele, hogy nem ígérhetek semmit, hisz tudja a szereplés nem a szívem csücske. Valószínűleg addigra már rég el is feledkezett az egészről, mikor mikrofonnal a kezemben felolvastam neki a kis monológomat. Minden pénzt és idegeskedést megért, hogy láthattam a meghatódottságot az arcán, melyet aztán örökre az emlékezetembe véstem. Köszönöm, hogy végigkísérhettelek az esküvődig vezető rögös úton, és életednek egyik legszebb pillanatát osztottad meg velem."
Ági
"Hogy milyennek láttam a menyasszonyt? Boldognak és elégedettnek. Profizmussal és precizitással szervezett meg mindent, így a Nagy Napon Ő úgy döntött, hogy jöhet bármi, de ezt a napot boldogságban és jó kedvvel tölti. Legalább is úgy tűnt. Valószínűnek tartom, hogy ha úgy alakult volna, a hullám elszállításáról is a buli után gondoskodott volna."
Zitu
"Az álmokban és a szerelemben nincsenek határok. Erről magam bizonyosodtam meg első kézből a menyasszony esküvői előkészületeit követve. Határokat nem ismerő őszinte szeretet, képzelőerő és kitartás az, ami a legapróbb részletekre kiterjedő álomszerű élménnyé varázsolja a nagybetűs Napot. Őszinte szeretet, mely viszonzásra lel, biztonságot ad, s a szervezéssel járó hosszas, éjszakába nyúló órákat fáradtság helyett izgalommal, s várakozással tölti meg. Határtalan képzelet, mely az álmokat szavakba, helyszínbe, s részletekbe formálja. Kitartás, mely az akadályokon könnyen továbblendít. Életemben először követtem férfiként végig a leendő feleség szemszögéből a boldogító „Igen”-ig vezető ösvény mérföldköveit. Tettem ezt néha ámulattal (a leendő helyszín hallatán szinte megelevenedtek előttem a gesztenyefák lombjai) olykor meghökkenéssel, (mégsem kérik ki sűrűn a véleményem esküvői ruhák, szalvéták, süteményes tálak és bodzaszörpös üvegek terén!), ritkán értetlenül (a diéta nem maradhat ki). Határozott, de nem akaratos, vagyis tudja meddig 'terhelhető' a vőlegény. Elfoglalt, s mégis önzetlen. Izgatott, de mégsem ideges. De legfőképpen határtalanul boldog! Így láttam a menyasszonyt."
Tomi
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez