Miért megy nehezebben a férfiaknak a bocsánatkérés?
Őszintén és megfelelően bocsánatot kérni egy mentálisan erős jellem képes. Csak teljes szívvel, odaforduló szeretettel, a másik fél hibáztatása, kibúvók keresése, a felelősség áthárítása nélkül lehetséges valaki bocsánatát kérni.
Őszintén és megfelelően bocsánatot kérni egy mentálisan erős jellem képes. Csak teljes szívvel, odaforduló szeretettel, a másik fél hibáztatása, kibúvók keresése, a felelősség áthárítása nélkül lehetséges valaki bocsánatát kérni. Ha nem így történik, akkor csak értelmetlen szótömeg lesz, ami elveszti hitelességét. Nem lehet bocsánatot kérni azért, amit nem követtél el. A megbékélésre való törekvés nem behódolást, szőnyeg alá söprést, elkendőzést jelent, vagy azt, hogy valakinek átnyújtod a győzelem poharát. Csak egy egészségtelen kapcsolatban érezheti valaki úgy folyton, hogy bocsánatot kell kérnie azért, amit el sem követett.
Számos párkapcsolatban okoz gondot a bocsánatkérés és ennek fogadása. Az egyik fél békülni próbál, de úgy tűnik, mintha a békülési kísérletet a másik ember szándékosan nem ismerné fel. Miért nem tudunk bocsánatot kérni? A bocsánatkérésnek valóban nincs kultúrája, különösen a sérült családokban nincs megfelelő példája, illetve mintája. Ráadásul tévesen a megalázkodással, behódolással, önfeladással azonosítjuk. „Kérj azonnal bocsánatot!” – szólunk rá mérgesen a gyerekre, aki, bár igazságtalannak érzi a helyzetet, mégis kierőszakolja magából a bocsánatkérést, ami inkább hoz kényelmetlen megaláztatást, mint feloldozást, megkönnyebbülést számára. A bocsánatkérés így észrevétlenül összekapcsolódik az elvárások, a kényszerűség, a párkapcsolati hatalomgyakorlás, dominancia megtapasztalásával, éppen ezért sok ember számára felnőttként is komoly kihívás odaállni valaki elé és őszinte szívvel bocsánatot kérni. A bocsánatkérésnek pedig nem kell az angyalok nyelvén szólnia, senki nem hódol be, és nem csorbul a büszkesége.
Fontos lenne, hogy férfiak és nők valóban értsék egymás szavát. A nőként meg kell tanulnunk nem reflexszerűen, szabadkozni. A folytonos bocsánatkérés kedvesebbnek, simulékonynak, előzékenynek mutat bárkit, de sok esetben inkább negatív gondolatok társulnak hozzá. Az állandó szabadkozás bizonytalanságról, önbizalomhiányról, „bocsánat, hogy élek” attitűdről árulkodhat. Amikor pedig valaki bocsánatot kér, elég annyit válaszolnunk: minden rendben. Nem kell magunkra hárítani a felelősséget.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez