Soha nem szabad azt gondolni, hogy az önmagunkra szánt idő önző dolog. Nagyon fontos a testi-lelki egészségünk megőrzése céljából, illetve, hogy feltöltődjünk, kikapcsoljunk, és jobban tudjunk koncentrálni az előttünk álló feladatokra.

Az önmagunkra fordított idő az, amikor olyat csinálunk, amitől boldogok vagyunk, amiben örömünket leljük, ami feltölt minket. Az a fontos, hogy ilyenkor tényleg magunkért tegyünk, ne másokért, és a munkát is hanyagoljuk egy picit. 

Mert sajnos be kell látnunk, hogy rohanó világban élünk. Ezért van az, hogy egyre több időt töltünk munkával. Szeretnénk a családtagjaink, barátaink kedvében járni, boldognak látni őket. Ami teljesen normális, viszont egy idő után mi már nem tudjuk magunkat teljesen jól érezni, fáradtak, kedvtelenek leszünk, hangulatingadozásaink lehetnek. A nőkre pedig még nagyobb nyomás nehezedik, hiszen helyt kell állni a munkahelyen, otthon feleségként, és anyaként, és barátként. 

Azonban, ha úgy alakul, hogy jut egy kis szabadidőnk magunkra, amikor végre csak pihenhetünk, önmagunk gondolataiba mélyedhetünk, akkor azt vesszük észre, hogy ez nekünk nem annyira komfortos, akármennyire is szeretnénk, mert sajnos elszoktunk attól az érzéstől, gondolattól, hogy élvezzük az életet. Pedig mindenkinél megvan az az igény, hogy néha egyedül legyen, és önmagát fejlessze. 

Nyilván mindenki más. Mindenkinek mást jelent az énidő. Vannak, akiknek elegendő néhány perc is, hogy feltöltődjenek, másoknak ennél sokkal több időre van szükségük. Az önmagunkkal töltött idő során frissül az agyi kapacitásunk, és a problémáinkhoz is másképpen állunk. 
Ha sikerül végre kiszabadulni az állandó mókuskerékből, nyugalmat, harmóniát, lelki békét érezhetünk. Ha hosszú időn keresztül mindig csak háttérbe szorítjuk önmagunkat, mindig csak kifogásokat keresünk miért nincs időnk saját magunkra, akkor előbb-utóbb kiégünk, depressziósak, kedvtelenek, türelmetlenek leszünk.

Azt a kérdést fel sem kellene tenned soha, hogy mikor fontos, hogy legyen időd önmagadra, mert a válasz egyértelmű, hogy mindig. Főleg, amikor azt mondod, „nekem erre nincs időm”. Ha jól belegondolsz, egy óvodáskorú gyerek is szól neked a maga módján, ha énidőre van szüksége. Például rád csukja az ajtót, vagy kiküld a szobából. Ő így jelzi, hogy egy kis ideig egyedüllétre van szüksége. Ez nagyon is normális. 

Arra, hogy mi felnőttek miért nem adunk magunknak több énidőt, rengeteg válasz létezik:

#1  Elsősorban a túl sok elfoglaltság miatt, egyszerűen időnk sincs azon gondolkodni, hogy ilyenre szükségünk lenne. Sokszor annak is örülünk, ha végre időben sikerül hazaérni a munkából, időben ágyba kerülni, hogy másnap egy kicsit jobban érezhessük magunkat
#2 Feláldozzuk az időnket valaki/valami másért

#3 Másokra figyelünk, a külső ingerekre, de önmagunkra, vágyainkra nem.

#4 Mindent most, és azonnal akarunk

• énidő lélek önismeret önmagunk szeretete

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!