A social media senki számára nem ismeretlen fogalom, hiszen valószínüleg ezt a cikket is ott találtátok, így minden bizonnyal már sor került arra a mérföldkőre is, hogy megosztottatok valami érdekes, vicces vagy szeretetteljes emléket az oldalatokon. A posztolás jelensége megváltoztatta mindennapjaink, a világgal való kapcsolódásunk, önmagunkról alkotott képünk, emberi kapcsolataink dinamikáját.

Megfigyelhető, hogy a “szebbik nem” tagjainál, kortól függetlenül sűrűbben előfordul, hogy közzéteszik, ami épp megragadja a szemük, legyen szó akár egy cicás képről, családi fotóról vagy elmélkedő cikkről. De felmerülhet bennünk a kérdés, hogy vajon mi állhat az állandó posztolási kényszer mögött? Miért érzik szükségét a nők, hogy megosszák minden gondolatuk, pillanatuk ismerőseikkel?

Mint az Y generáció tagja az informatika állandó jelenlétével nőttem fel, akár technikai bennszülöttnek is hívhatom magam, hiszen már kiskoromban megbarátkozhattam a számítógép rejtelmeivel, már általános iskolában informatika órákon vehettem részt, ennek megfelelően pedig kamaszkoromat is átszőtte a még gyerekcipőben járó közösségi média jelenléte. Egy addig soha elő nem forduló jelenséggel álltam szembe: meg kellett tanulnom az online kommunikáció sajátosságait és titkait, például, hogy hány órakor érdemes és milyen tartalmakat közzétenni a legtöbb like eléréséhez, mit jelent melyik emoticon és mennyi időn belül illik válaszolni.

A mostani fiatal lányokat megfigyelve hamar tudatosult, hogy sok lány azért rakja tele a story-jait élete pillanataival, hogy a nézettségből táplálkozva merítsenek önbizalmat maguknak, hiszen népszerűségi faktort is mér a like-ok hada, ebből derül ki számukra mennyit érnek. Amely abban az esetben nem jelent hátrányt, ha sok elismerő komment és kattintás érkezik, ezáltal növelve az illető önértékelését és magabiztosságát, fordított esetben azonban súlyos károkat okozhat, depressziót, szociális szorongást eredményezve a hamis tükör, amit a közösségi média elénk állít.

Akarva akaratlanul is összehasonlítgatjuk életünk mások kifelé vetített képével, állandó elégedetlenséget okozva, hiszen egy olyan standard van előttünk felállítva, aminek képtelenség megfelelni, a hírességek és influencerek plüss életét próbáljuk elérni, ami lehetetlen, ami az interneten történik az nem a valóság! Emiatt az emberek igyekeznek egy kívánatos, csillogó életképet kialakítani magukról az online térben, amely egyfajta személyiség-maszkként szolgál a valójában sokkal szegényesebb életükről. Elképzelhető, hogy ez pillanatnyilag emeli a saját magukról alkotott véleményük, azonban ezáltal csökkentik a saját életük feletti uralmuk, hiszen egyfajta megfelelés kényszert alakít ki ez bennük.

Azonban önmagunk megkeresése, az önértékelésünk helyrehozása nem a világháló mesterséges teréből kéne, hogy táplálkozzon, nem külső benyomásokból kéne építkeznünk, hanem megtalálni saját magunkban az értéket. Életünk pillanatait, a velünk történő eseményeket megélni kell, nem rögzíteni, lélekben is ott kell lenni nem csak testben, hiszen az élmények átélése emeli a szeretettség-érzetünk, jóérzés-faktorunk.

• közösségi média like önszeretet social media

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!