Mesélj nekem, Kis herceg!
A mesék nem csak a gyermekeknek szólnak. A mesék egy teljesen más világba repítenek, amely távol van a mai rohanó világ zajától, a csodás felszín alatt pedig szinte kivétel nélkül mély dolgok rejtőznek. A kis herceg is egy olyan történet, amely teljesen mást jelent kisiskolásként és felnőtt emberként, de örökké tartogat meglepetéseket. Ma a könyv írójára, Antoine de Sait-Exupéry-re emlékezünk, aki 70 évvel ezelőtt tűnt el rejtélyes körülmények között, ám tanításai mit sem vesztettek értékükből.
Antoine Marie Jena-Baptiste de Saint-Exupéry egy régi vidéki nemesi családba született, 1900. június 29-én, a franciaországi Lyonban. Élete pedig éppolyan kalandos volt, mint regényei. 22 évesen tanult meg repülőgépet vezetni, és először a francia légierőnél szolgált, majd légipostajáratokat vezetett Afrikába. Ám ez a szakma akkoriban sokkal több veszélyt rejtett magában, mint manapság. Nagyobb volt műszaki meghibásodás vagy az eltévedés kockázata. 1944. július 31-én azért szállt fel utoljára, hogy adatokat szerezzen az ellenséges csapatokról a Földközi-tengernél, de erről az útjáról sajnos soha nem tért vissza. Rejtélyes eltűnésére csak 1998-ban derült fény, mikor megtalálták a tengerbe zuhant repülőgép roncsait és a pilóta karláncát, melyre rá volt vésve felesége és kiadójának neve.
A kis herceg (franciául: Le Petit Prince) az író legismertebb regénye, amely 1943-ban jelent meg - eddig 226 nyelven és dialektusban. A könyvet az író cseppet sem unalmas élete ihlette: pilótaként egyszer tényleg lezuhant a sivatag kellős közepén, ahol öt napon keresztül bolyongott étlen-szomjan. A mű másik főszereplője pedig az aprócska távoli bolygóról érkezett kis herceg, akivel a homoktengerben találkoztak. Neki meséli el kalandjait.A könyv lényegében az emberi társadalom karikatúrája, ugyanakkor tanít és mélyen elgondolkodtat. Olyan elavulhatatlan, örök igazságokat hordoz magában, amit az emberek szinte már elfelejtettek, vagy semmibe vesznek. A legmegdöbbentőbb, hogy a könyvbeli problémák napjainkban is épp olyan aktuálisak, mint cirka hetven évvel ezelőtt. Sőt, ha lehet, akkor a mai fogyasztói társadalomban még inkább gyökeret eresztettek. A tiszta lelkű, gyermek kisherceg hiába jár tucatnyi bolygón, csupa rossz dologgal találkozik a felnőttek világában. Uralkodni vágyást, önzőséget, hiúságot, időpazarlást, alkoholizmust, naiv irányíthatóságot és beszűkült gondolkodást tapasztal csupán a hosszú úton. Sok-sok dolgot, amelyek közül mégis minden értelmetlen és értéktelen. És amelyekkel mi is nap, mint nap találkozunk. És hogy mi a legrosszabb az egészben? Az, hogy végül a Földre is ellátogat, és szembesít minket az itt uralkodó értéktelenséggel is. Mert a Földön az emberek csak magukkal és a dolgaikkal törődnek, és mégis hihetetlenül magányosak. A nagy titkot azonban a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, és a barátságban rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek a magány börtönéből.
Emlékezzünk hát Antoine de Saint – Exupéry halálának 70. évfordulóján az író legszebb gondolataival:
„Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”
„- Hol vannak az emberek? - kérdezte később a kis herceg. - Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.
- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem - mondta a kígyó.”
„Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!"
„Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.”
„Éjszaka majd fölnézel a csillagokra. Az enyém sokkal kisebb, semhogy megmutathatnám, hol van. De jobb is így. Számodra az én csillagom egy lesz valamerre a többi csillag közt. Így aztán minden csillagot szívesen nézel majd... Mind a barátod lesz.”
„Az emberek nem érnek rá, hogy bármit is megismerjenek. Csupa kész holmit vásárolnak a kereskedőknél. De mivel barátkereskedők nem léteznek, az embereknek nincsenek is barátaik.”
„A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.”
„A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. (...) Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna.”
„Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.”
„Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.”
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez