Érezted már azt, hogy hiába jön a nyár, megint egy helyben toporogsz? Igen, nem futsz, csak toporogsz. Valljuk be, ezzel nem sok kalóriát lehet elégetni. Ahogy a listákkal sem, meg a be nem tartott, magadnak tett ígéretekkel. A motiváló képekről a faladon, a telefonodban és a füzeteidben, már ne is beszéljünk

Tudom, hogy te is unod, hogy a kitartásod mindössze 5 percre volt elég, megint. Hogy hiába vagy tisztában minden egyes rosszul meghozott döntéssel, nem elég nagy a bűntudatod, ezért lehet, hogy holnap megint ugyanígy cselekszel majd.

Tudom, hogy milyen az, amikor állsz a tükör előtt, kijelented, hogy ez így nem jó, aztán fél perc múlva már valami elvonja a figyelmedet, arrébb állsz, és már nincs is semmi probléma. A sorozatok közben, fekve, nem is látszik, hogy felszedted azt a nem egy, hanem kétjegyű számból álló kilót. Pizsamában nem érzed, hogy milyen, amikor szorít a farmer, hogy az eddig teljesen megfelelő méretű pólód, valamiért kisebbnek tűnik felhúzva. Nem, nem a mosásban ment össze.

Nem tudom, hogy te a legtöbb esetben, mit teszel, de azt hiszem, én megeszem a múltam. Egy fájdalmas, csúnya szakítás, vagy egy újabb munkahely váltása után, ezt csinálom. Szokássá tettem egy olyan dolgot, amit sosem lett volna szabad.

Rossz dolog történik? Eszem.

Eszembe jut a rossz dolog? Eszem.

Rosszul érzem magam a rossz dologtól? Eszem.

Utálom, hogy minden nehéz pillanatban enni akarok? Eszem.

Az ételt tettem a boldogságommá. Amikor egy kicsit minden tönkrement, ebben találtam meg a jót. Aztán már mindegy volt. Hiába múlt el a rossz időszak, hiába kezdődött egy új fejezet, ez maradt.

Három napi boldogságban le lehetett korlátozni, de jött egy film, egy körülbelül 3 perces jelenet, és vége. Olyan emlék bukkant fel, aminek nem kellett volna, és a testem, a lelkem… ők emlékeztek a fájdalomra. Emlékeztek, pedig nem akartak.

Ekkor jeleznek. Elnyomnak minden ellenkezést. Nagyon még össze sem kell szedniük magukat, nem kell csodás érveket felsorakoztatniuk, hisz tudják, még gyenge vagyok. Épp, hogy csak egy kicsit kényelmetlen a helyzet, de én már a spájzban állok. Szemezek az egészséges alapanyagokkal, és próbálok visszaemlékezni, hova dugtam el azt a sok finomságot, ami pár perc múlva a boldogságom lesz.

• emlékek függőség múlt

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!