Megbocsátani nem csak annak lehet, aki valóban rá is szolgált a kegyelem ezen formájára. Néha egyszerűen képesek vagyunk öntudatlanul is ajándékként megbocsátást adni.

Lappang bennem a fájdalom, a düh, a keserű cukormáz. És nem tudom, hogyan lehetne a jövőre gondolni, miközben a jelent a megbocsátás még nem mosta illatosra. És bár az idő hatalmasra nőtt istenség, nem lehet tőle olyat kérni, hogy lassítson, mert nem akarunk egyetlen napot sem elfecsérelni haragban.

Megbocsátani az emberi szeretet egy különleges formája. Amelyet nem a szavak tesznek igazzá, hanem a lelkünk rezdülései."

És olykor későn jön a megbocsátás. Mert a másik fél, már megjárta az érzelmek poklát, vagy a megbocsátót őrölte fel a benne zajló kétség. És a különleges események, mint a karácsony, évforduló, születésnap, nem hozzák magukkal a megbocsátó érzést. Ez nem ünnepnapokhoz vonzódik. Egyszerűen csak feloldozást nyer a sérelem, helytől és időtől függetlenül.

Én a Karácsony Szellemében hittem, a megbocsátás mégsem született meg. Helyette könnyek jöttek, és a szívfájdalom újabb hegyeket épített közöttünk. A megbocsátás csodálatos élmény. Erőltetni azonban haszontalan.

A megbocsátás pillanata új korszakot nyit a szívben. Egy új élet kezdetét jelenti, amelynek kapuján bölcsebben léphet be az ember.

• érzelmek lélekhangok lelki pokol megbocsátás szándék szeretet

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!