Megbecsülöm, amim van

Jóbarátom örömmel újságolja, hogy nemrég született meg a második gyermeke! - Csodálatos élmény – meséli -, a család fantasztikus dolog! Majdnem negyvenéves koromig egyedülálló férfi voltam, az életem első felét a tanulásnak, a munkának szenteltem, na meg persze a buliknak, a csajozásnak, de most teljesedett ki az életem.

Nem tudatosan toltam ki ezt az időszakot, egyszerűen csak arról van szó, hogy az a fajta ember vagyok, aki ha csinál valamit, rendesen csinálja. Amíg nem találkoztam azzal a nővel, akiről úgy gondoltam, örülnék, ha a gyerekeim anyja lenne, addig nem gondolkodtam családban. Mikor megismerkedtünk, rögtön tudtam, hogy ő az! Hogy honnét? Hmm. Mit is mondjak? Fergeteges volt a szex! Imádtuk egymás társaságát, egyformán gondolkodtunk az életről, és az egész kapcsolat alakult magától, nem kellett erőlködni, megfelelni egymásnak, nem játszottuk el azt az embert, aki nem vagyunk. Őszinték voltunk egymással, nemcsak azért, mert ilyen a természetünk, hanem mire találkoztunk, belefáradtunk a korábbi alkalmatlan viszonyokba, kapcsolatokba, és pontosan tudtuk, hogy csak magunknak ártunk, ha más embernek mutatjuk magunkat. Már három éve együtt vagyunk, és nagyon boldogan élünk. Ezt ne úgy értsd, hogy nálunk mindig minden könnyen megy, mert ez így, ebben a formában nem igaz! Sok munka van egy párkapcsolattal, a gyerekekkel, nálunk is akadnak konfliktusok, mi is vagyunk fáradtak, kimerültek, türelmetlenek, ám ilyenkor képesek vagyunk megerőltetni magunkat, és ha kell, erőnkön felül türelmesek vagyunk. Pontosan tudjuk a sok múltbeli tapasztalat miatt, hogy nem természetes, hogy megtaláltuk egymást, hogy lehetne sokkal rosszabb is, hogy értékesek vagyunk egymás számára, és igen, meg kell becsülni minden percet, minden pillanatot, akkor is, ha épp az ember fejére nő a sok munka, a háztartási tennivaló, és úgy tűnik, kifogytunk a türelemből.

Csodálatos érzés családban élni, hogy van kihez tartozni, van kiért dolgozni, van folytatása az életünknek, de ezzel nem azt akarom mondani, hogy ami előtte volt, az nem volt jó. Nagyon izgalmas, kalandos és értékes az életemnek az a fele is. Talán épp azért, mert megéltem, megtapasztaltam mindazt, ami ahhoz kellett, hogy utána megfelelően döntsek. Attól értékes mindkét életforma, hogy ott volt/van a másik. Mindegyikből nyertem tapasztalatokat, amelyek gazdagítják, értékessé teszik a másikat. Nem természetes semmi. Sem, hogy élünk, sem, hogy egészségesek vagyunk, sem, hogy van családunk, sem, hogy van, kihez hazamennünk, ahogy az sem, hogy az illető boldog, ha találkozik velünk, örül, hogy velünk él.

Agatha Seymour

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!