Még nem vagyok kész. És te? A szomszéd néni, aki a botjára támaszkodva botorkál? Az unokatesód vállalkozó haverja? Tudod, aki esténként mindig sörözgetve osztja az észt.

Nos, én még nem vagyok készen. És a szomszéd néni sem, meg a vállalkozó pasas sem. De valamiért nekem ezzel semmi bajom sincsen. Kialakult egy rendszer, amiben szigorú szabályok szerint mozog minden egyes ember. Amiben úgy érezzük: Úristen, mindenről lekéstünk. Pedig előttünk áll az élet. 80 évesen is, azt hiszem.

Sajnos azt plántálják belénk, egyre többen, hogy valamiféle szalagra gyártott termékek vagyunk, melyeknek időben el kell készülniük. Amelyek A-ból B-be haladnak, és egyszer sem akadnak meg. Néha úgy érzem ordítani tudnék ettől, hogy nem értem, miért nehezedik ránk ez a görcsös nyomás? Miért vagyunk középszerű, lefelé konyuló, nagy nulláknak elkönyvelve?

Én nem érzem középszerűnek magam. Én egy tomboló, vad hullámokkal ékeskedő, ugyanakkor lágy, finom tenger vagyok. A villám ami, széthasít, vagy halványan dereng. Egy komplex, egyedi szerkezet, ez vagyok én, mint mindenki más. Tömeggyártmányokká akarnak erőszakolni minket, de ez nem egy nyereséges procedúra.

Mert én még nem vagyok készen. Te meg talán már igen, bár kétlem - az ember élete végéig sem teljes. Mert az utolsó nap, amikor azt hinnéd lehúzták a rolót, jön valaki, történik valami, és felfordul minden az életedben, remélhetőleg pozitív értelemben. Mert teljesen más pontokon állunk, amik persze időnként, vagy nagyon gyakran összeérhetnek. Mert az élet csak így működhet, és diverzitás nélkül egy zombi apokalipszis törne ki, pusztító gyorsasággal.

Mert még nem vagyok kész, de nem is kell, hogy kész legyek. Arra úgyis ott az egész élet, nem?

• kiteljesedés önismeret önmegvalósítás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!