Sokszor felmerülhet különböző kapcsolatok során is (akár szerelmi, akár baráti), hogy vajon érdemes e második esélyt adnunk? Tudnak-e vele élni vagy csupán kétszer megyünk keresztül ugyanazokon a forgatókönyveken minimális változtatással? Egyáltalán mi tudunk igazi, tiszta lappal induló második esélyt adni?
Nos, a kérdés valóban rendkívül összetett. És mint láthatjuk kéttényezős, hiszen nem csak rajtunk múlik. Az, hogy valaki tud-e az általunk adott második eséllyel élni, rajtunk kívül álló dolog. Viszont mi döntjük el, hogy az adott helyzet ismeretében kezébe adjuk-e a döntést, és megajándékozzuk-e az új lehetőséggel, a tiszta lappal való indulás ajándékával.
Ez a döntés sokszor nem egyszerű, hiszen senki nem szeretné, ha kétszer döfnék mellkason ugyanúgy, ha kétszer kellene keresztül mennie ugyanazon a csalódáson. Mérlegelnünk kell a helyzetet, és megpróbálni minél objektívebben szemlélni magunkat és az egész szituációt. Valóban tud az adott személy változtatni vagy csak fűt, fát ígér? Tényleg ennyire visszafordíthatatlan volt az az utolsó vita, vagy csupán az indulatok hevében túlreagáltuk? Elért a konfliktus egy olyan pontot ahonnan már nem visszafordítható, mert átlépett egy bizonyos határt? Nekünk min kellene változtatnunk? Az esetlegesen felmerülő kérdések sorát persze folytathatnánk. Azonban a legfontosabb, amit át kell gondolnunk, hogy mit bánnánk meg jobban, ha adunk egy második esélyt, amivel talán nem tudnak élni vagy ha egyáltalán nem is adunk?
Ugyanakkor nagyon fontos látnunk, hogy egy valódi második esélyhez mi is igazán kellünk, hiszen ha valaki nem tud tiszta lappal indulni, folyton a múlt eseményeivel dobálózik és abban él, nos, sajnálatos módon ott nem várhatunk el valód javulást, ugyanis ha valakit a múlt hibáira emlékeztetnek csak, ő sem tud változtatni és kilépni belőle, megtörve ezzel az ördögi kört. Át kell tehát gondolnunk, hogy valóban túl tudunk-e lépni a múlton és őszinte megbocsátással és elengedéssel indítani, hiszen felesleges eljátszani, hogy így van, magunkat becsapni azért, hogy csupán lelkiismeretünk nyugodjon meg, hogy nem rajtunk múlt. Ugyanis ha így teszünk, nem fog segíteni. Mi sem fogjuk jobban érezni magunkat, hiszen a lelkünk semmiképp sem lesz nyugodtabb önmagunk becsapásával, ugyanakkor kétszer megyünk keresztül az egész folyamaton, feleslegesen. Emellett a másik fél is kétszer éli át, másodszor is önmagát látva a bűnbak szerepében, holott ha nem volt valódi a második esélye, más szerepbe nem is kerülhetett volna.
Érdemes tehát mindenekelőtt magunkban tisztáznunk mi képesek vagyunk-e egy őszinte újrakezdéshez, majd ezután mérlegelni a másik féltől mit várhatunk. Hiszek a második esélyben, azonban ahhoz, hogy az igazán megvalósuljon mindkét félnek őszinte, elengedő hozzáállásra, rengeteg türelemre van szüksége és arra, hogy igazán tegyen a kapcsolatért. Enélkül az egész mit sem ér, azonban ha ezek adottak, második esély ide vagy oda, semmi nem állhat az útjába.
Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!
Szólj hozzá a cikkhez