Természetesen létezik, és minden bizonnyal nem. Hiszen az éremnek két oldala van, de ha megértjük, hogy ez a két oldal, egyazon érmén létezik, közelebb kerülhetünk az igazsághoz. A kérdés valójában az, mire állsz készen? Mert csak azt kaphatod, amit Te főztél.. ami van odabent, az kerül terítékre.

Ha körbenézünk, mindenki próbál szeretni, de leginkább csak szeretve akarunk lenni. Szomjazzuk a szeretetet, követeljük, és ha "megvan" világgá kürtöljük és bizonygatjuk, minden módon, hogy "Nekem már van, én már boldog vagyok!" Sok esetben, valójában, csak látszólagosan. Hiszen amikor már van, szorítjuk, félünk, nehogy újra ne legyen! Abba itt bele sem mennék, hogy vajon a "kapcsolatban vagyok" státuszunk elvesztésétől félünk, vagy mert annyira szeretjük a másikat. (kétlem, hogy az utóbbi, ha képesek vagyunk őt megfojtani a "szeretet nevében")

Hiszen, ezekben a kapcsolatokban, még mindig az elesett, gyermeteg, hiányérzetekkel, önértékelési zavarokkal, és játszmákkal teli felek támaszkodnak csupán egymáson. Elvenni akarunk, magunknak, mert az jár. Adnánk, de azt már nem tudjuk, igazán hogyan is kell, csak azt hisszük, hogy tudjuk, hogy mi jól csináljuk, és a másik a felelős mindenért, ami velünk történik. Könnyebb mutogatni, mint magunkba nézni, és a saját kertünkben elburjánzott gyomokért, felelősséget vállalni, majd megkérdezni, hogy akkor most "hol vagy nagy szerelem? Miért nem vagy ma velem?!"

De ezzel sincs baj! Az éremnek két oldala van... És az élet egy tanulás, amid van, azért van, mert pontosan arra van szükséged, ott vagy, ahol lenned kell, abból tudsz építkezni, csak vedd észre, amid Van, az egész képet nézd, ne csak a felszínt! Mert van, amikor csak azért nem történik meg a változás az életedben, amiért ismétlődik minden "rossz", mert nem érted meg, miért van az, ami van, elutasítod!

Igazi receptre vágysz a szerelemhez?

Akkor engedd el először az irányítást. Ne a receptet akard. Akarj felnőni az igazi, értékeken alapuló, két egész, és szabad ember, feltételnélküli kapcsolatához!

A mai világban, nem csak az a gond, hogy a tudatunkat az illúziókra irányítják, és próbálnak minket abban tartani. A baj ott kezdődik, hogy az embernek elég is az illúzió, önmaga is építi, és nem az igazságot keresi, nem az értékeket. Sem önmagában, sem másokban. Elfelejtjük azt észrevenni mi van a másikban, mert egyből azt vesszük észre, hogy mi nincs. De hiszen hogyan láthatnánk meg az igazságot ebben a felgyorsult világban, ha sem magunknak nem adjuk meg a valódi figyelmet, sem a másiknak, hogy felfedezzük őt? Ki ő valójában az álarcai mögött?(megpróbáljuk megérteni, hogy miért döntött úgy, hogy ezeket viselni fogja?) És mi megengedjük, hogy megláthasson minket a másik? Mi hozzájárulunk a bizalom kiépítéshez?

De ugye minek is vesződni, főleg, ha akadályokba ütközünk, ha a másik, nem felelt meg az elvárásainknak, vagy ha az egonkba gázolt?! És aztán lehet mondani, hogy "Benned is csalódtam!"

Mindenhonnan az ömlik ránk, hogy akkor "cseréld le, ha nem működik..itt az új, vedd meg..lemaradsz az újdonságról.." akarjuk az igazit, de nem értjük meg, hogy ő a mi döntésünktől lesz "igazi". A kapcsolatunk létezése, a kettőnk szövetségéből születik meg, az igenléséből, nem a támaszkodásból, és nem a külvilágnak bizonyított hamis tetteiből. Attól a tartalomtól lesz értékes, amivel mi, ketten együtt megtöltjük. Az igaz dolgok, sokszor láthatatlanok, mégis létezőek. Ezek felfedezéséhez türelem és elfogadás szükséges, önmagunk és a másik felé is. És persze táplálás.. Egy barátság sem egyik napról a másikra alakul ki, és az igazi társunk, egyben a barátunk, szövetségesünk is az életünkben.

De még mélyebbre vezetlek, ha a szeretet igazi, képzeld, nem kell hozzá a másik. Mert a valódi szeretet igazából benned van. A nagy felismerés az, hogy az Igazi, te vagy, és te leszel önmagadnak. Senki nem tehet téged boldoggá, önmagadon kívül. Ha képes vagy saját magadat feltétel nélkül szeretni, és elfogadni, na akkor, ha szeretnéd, melletted lehet egy olyan ember, akivel a "nagyok" szerelmét megélheted. Szabad döntésből, mert valójában, ekkor már egyedül is teljes és boldog vagy, és nem függésből, önigazolásból, játszmából vállalsz fel egy kapcsolatot, hanem mert benned már annyi a szeretet, hogy azt feltétel nélkül, és önzetlenül megszeretnéd valakivel osztani. És akkor már neked is az kerül az asztalodra, hiszen az van benned!

• elvárások kapcsolatok önismeret szerelem tükrök

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!