Koltai Róbert a Király

“Szerepem szerint bölcsességem inkább csak haszontalan információk bebiflázásából áll” – meséli Koltai Róbert, aki mostanra csatlakozott a - többek mellett – Alföldi Róbert, Bereczki Zoltán, Szabó Győző, Pokorny Lia, Hajdu Steve, Király Viktor, Király Linda, Oroszlán Szonja, Nagy Feró alkotta illusztris szereplőgárdához. A Játékkészítő “Petijének” alakítóiára pedig Ujhelyi Barnát és Bauer Gergőt választották ki. A fiúk, fiatal korukból adódóan váltásban fogják megformálni Peti karakterét. A Játékkészítő története szerint A királylány, a Háromfejű sárkány, a Kismalac és Hüvelyk Matyi ott kornyadoznak mesevilágban, és attól félnek, elfelejtik őket. Nincs szuperlézerük, nem tudnak gombnyomásra szintet ugrani, szép lassan kimentek a divatból. Elhatározzák, hogy felkeresik a híres videojáték-készítő mestert, hiszen ha belőlük is videojáték készülne, talán újra népszerűek lennének. Segítséget kérnek egy kisfiútól, Petitől, aki mindent tud a videojátékokról, és tanácsokat ad hőseinknek, hogy tudnának modernebbek és trendibbek lenni. Együtt indulnak a Játékkészítőhöz, ám az útjuk során váratlan akadályokba ütköznek.

 

Bauer Gergő 12 éves, és mikor feltettem a kérdést, hogy korábban foglalkozott-e már színészkedéssel magabiztosan vágta rá - “Persze!” Nem számítottam rá, hogy egy ennyi idős kisfiú olyan szakmai múlttal rendelkezik mint Gergő, és akkor még nem is sejtettem, hogy a 9 éves Ujhelyi Barna, mennyire meghökkent majd a válaszával. Gergő 2 évig játszott a Madách Színház Mary Poppins-ában, most ugyanitt a Vukban, míg az Erkel Színházban a Szöktetés a szerájból c. darabban szerepelt. Az iskolából most először kellett a fiúknak kimaradni, a próbafolyamat még csak most kezdődik. Decemberben a bemutató előtt várhatóan egy hétig folyamatosan zajlanak majd a próbák, akkor valószínűleg hiányozni fognak végig. Gergő elárulta, hogy a szöveget könnyebben memorizálja, ha jelenet közben tanulja, jövőbeli terveit illetően pedig inkább a zene irányába szeretni majd evezni.

 

Ujhelyi Barna mindössze 9 éves lesz, és második osztályos tanuló, ehhez képest a megszeppentség nyomát sem láttam a szőke kisfiún. Nem is csoda, hiszen a szombathelyi Weöres Sándor Színházban már jó néhányszor színpadra lépett és A Játékkészítőbe maga, Koltai Róbert ajánlotta a kisfiút Peti szerepére. Barna első alkalommal a Máli néni c. darabban dolgozott együtt Koltai Robi bácsival, ahogy ő hívja, a Dzsungel könyvében pedig Mauglit alakította, tehát szintén rutinos versenyzővel van dolgunk Gergőhöz hasonlóan. A kérdésemre, hogy izgul-e, csak annyit mond - “Picit.” Barna a szövegét inkább előre szokta megtanulni, egyedül félrevonulva a szobájában, és ő a színészetet szeretné űzni a későbbiekben is. Végül arról faggattam a kisfiút, hogy valóban ma már csak számítógépes játékokkal játszanak-e a gyerekek, és ő mennyit szokott videojátékozni - “Hát tényleg nagyon sokat, ma is itt van velem a tablet, de azért este szoktam mesét is hallgatni.” Apukája pedig a háttérből súg, hogy azért nem olyan vészes a helyzet, Barnusnak három testvére van, akikkel rengeteget játszanak együtt.

 

Végül Koltai Róbertnek is volt alkalmam néhány kérdést feltenni.

 

- Az Ön esetében gondolom más a helyzet, mint a fiúknál, és nem casting alapján választották ki a király szerepére. Konkrét felkérés érkezett az alkotóktól?

- Igen, a darab ötletgazdája, egyben producere, Illés Gabriella, és a rendező, Magács László is felkeresett. Az öreg király szerepére kértek fel, én pedig belenéztem a személyimbe, és nagyjából stimmelt az életkorom a karakterre. Nagyon fiatal vagyok, csak az eltelt évek és a születési dátumom alapján tűnök idősnek (nevet). Nagyon szívesen vállaltam a szerepet, főleg a szereplőgárdát és az alkotók nevét látva.

 

- Az öreg király karaktere mennyire áll közel a valódi Koltai Róberthez? Milyen hasonlóságok vannak Ön, és a mostani szerepe között?

- Eddig mindig úgy alakult, hogy ha nem állt eleve közel, akkor közelítettem. Az a dolgunk, hogy minden esetben magunkévá tegyük a figurát, nem lehet kritikusan megközelíteni. Illetve olyan szempontból kritikusnak kell lenni, hogy amit jelent a szerep, azt még markansábban kell megjeleníteni. Azt nem tehetem meg, hogy egy gonosz király megformálása közben úgy alakítom az eseményeket, hogy egy jóságos Teréz Anya váljon belőle. A gonoszságnak azoknak a pontjait kell megragadni, amitől hiteles lesz. Ez a jó szó. Hitelesnek kell lenni. A karakterről egyelőre még nem tudok olyan sokat, most fogjuk még csak kézhez kapni a végleges szövegkönyvet és vágunk bele a próbafolyamatba.

 

- Számtalan alkalommal rendezett már filmet, színdarabot. Milyen érzés, amikor vissza kell helyezkednie a színész szerepkörbe? Okoz-e nehézséget, ha nem az Ön elképzelései, instrukciói vannak érvényben, hanem másét kell követnie?

- Nincs általános válasz erre. Ha jót mondanak, olyat, amit én jónak gondolok, az egy egyszerű eset. Ilyenkor boldogan követem az instrukciókat, esetleg kiegészítem a saját ötleteimmel, melyből aztán a rendező továbbépítkezhet, aztán én még tovább. Ezt szeretem a színházban. Ez nem rangtól függ. Partner is adhat nagyon jó tanácsot, vagy az is, aki csak nézi a próbát. Nem csinálok ebből különösebb presztízskérdést. Persze van olyan is, amikor az ember haja égnek áll attól, amit mondanak neki. De ez a ritkább eset.

 

- Ki tud emelni a korábbi szerepei közül olyat, ami a legnagyobb kihívást jelentette, vagy a mai napig a legemlékezetesebb az Ön számára?

- Legalább negyven-ötven ilyet tudnék. Tényleg (mosolyog).

 

- Elhiszem. Soha nem érezte, hogy ennyi film és színdarab után elfáradt? Nem kerítette soha hatalmába a vágy, hogy kiszálljon vagy új erőt gyűjtsön, mert energia, motiváció, esetleg egész egyszerűen csak kedv híján volt?

- Nem, mert soha nem kényszerből dolgozom, hanem örömből.Ha ezt észrevenném, akkor valószínűleg abbahagynám, de akkor az kicsit már a halált is jelentené. Nem vagyok hajlandó megöregedni, nem is tudok. Fiatalokkal dolgozom, az ő szeretetüket érzem bármerre megyek.

 

 

 

Krajnyik Cintia

Szólj hozzá a cikkhez