Meggyőződésem, hogy senkin sem lehet segíteni, senki helyett nem lehet megoldani a problémáit, szembenézni az igazsággal, és megtenni a megfelelő lépéseket.

De lehet mellette lenni, beszélgetni dolgokról, persze azokat sem mérhetetlen mennyiségben, és egyetlen baráti beszélgetésnek sem lehet a kizárólagos oka, hogy a másikat folyamatosan a problémáinkkal terheljük, hogy ugyanazt az egyetlen szenvedéssel teli nyüglődést hallgassuk meg vagy ezerszer, mint egy végtelenített filmszalagot.

Más tészta, ha változni, változtatni akarunk, készen állunk rá, és hajlandóak is vagyunk tenni magunkért, mert a dolgok megváltoztatásának ez az egyetlen módja. 

A barátnőmmel találkoztam a minap, amolyan csajos, beszélgetős délutánt tartottunk kávéval, téli napsütéssel.

Nemrég jött haza amerikából, rég láttuk egymást, és mindenféleképpen találkozni, beszélgetni szerettünk volna, hogy egy kicsit lazítsunk, és megosszuk egymással az elmúlt hetek eseményeit.

– Teljesen feltöltődtem az elmúlt hetek alatt, mondja, hat hét sok idő, ennyi idő alatt nem egyszerűen nyaralsz, már akklimatizálódsz, egy kicsit helyivé válsz. Fantasztikus volt a kint töltött idő, nemcsak a tengerpart miatt, hanem a környezet, az általános jó hangulat miatt. Igaz, hogy azt mondják az amerikaiakra, hogy felszínesek, hogy mindenkin rajta van állandóan a kötelező, felvett mosoly, de mondok neked valamit, sokkal kellemesebb mosolygó emberek között élni, még ha ez egy kötelező viselet is, mint állandóan mások problémáit hallgatni, és az utcán folyton azzal szembesülni, hogy kinek mi baja van. Bizonyára kint is megvan mindenkinek a maga baja, de valahogy nem érzik szükségét, hogy mások tudomására hozzák. Mindenki otthon, vagy a terápiáján foglalkozik a sajátjával, és nem a külvilágnak nyafog, sír állandóan. Nem terheli úton-útfélen a környezetét azzal, hogy épp mi a gondja. 

• életmesék hozzáállás pozitivitás

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!