A technikavezérelte mindennapjainkban, valljuk be, a kertbe, udvarban vagy ne talán a kerítésen túlra imádkozni a gyerekeket nem éppen egyszerű. Azért ne adjuk fel, mert most, hogy itt a jó idő, a családdal, rokonokkal, szomszédokkal sokkal több időt tölthetünk olyan játékokkal, amelyek még minket is lázba tudnak hozni.

Ha többen vagyunk: Amikor összegyűlik a nagycsalád, vagy esetleg olyan szerencsések vagyunk, hogy a környékünkön több a mi gyerekeinkkel egykorú gyerekes családok is élnek, akkor igazi játszótérre változtathatjuk udvarunkat vagy a közeli tereket. Bújócska, fogócska, kidobó, „Adj király katonát!”, ezeket mind-mind mi is játszottuk, és nem kell hozzájuk gyakorlatilag semmilyen eszköz. A fogócskának és kidobósnak számtalan verziója létezik, akár mi is állíthatunk fel saját szabályokat, de maradhatunk a hagyományosnál is. A fogó kergeti a többieket, amíg valakit el nem kap; a megfogott pedig vagy az új fogóvá válik, vagy valamilyen büntetőfeladatot kell teljesítenie. A terpeszfogó egy fokkal bonyolultabb: akit kergetnek, védetté válik terpeszállásban, a helyzet úgy oldható fel, ha valaki átbújik alatta.

A kidobósban klasszikus séma, hogy egy pályát megfelezünk, a csapatot pedig két csoportra osztjuk. A feladat: az ellenfél játékosait eltalálni úgy, hogy azok ne kaphassák el a labdát és kiessenek. Ha valaki mégis megkaparintja, a játék fordul és az ő csapata támad. Nagyon dinamikus, de kellő méretű terep szükséges hozzá.

Az „Adj király katonát!” népi játék, melyhez meghatározott mondóka is tartozik. A gyerekeket itt is két csapatba rakjuk, majd felállnak egymással szemben összekulcsolt kezekkel. Ezt követi a párbeszéd: „Adj király katonát!”, „Nem adunk.”, „Ha nem adsz, szakítunk!”, „Szakíts, ha bírsz!”. Ekkor a kiválasztott játékos az ellenfél láncába rohan és megpróbálja szétszakítani a kapaszkodókat. Ha sikerül neki, akkor egy embert magával vihet, ha nem, ott ragad. A játék játszható úgy is, hogy a „Szakíts, ha bírsz!” elhangzása után az ellenséges csapatnak kell kiválasztani a feléjük futót a „Kit kívánsz/választasz?” kérdést követően.

Amikor kevesebben vagyunk: Vannak olyan játékok, amelyek csak limitált résztvevővel működnek jól. Ilyenek például az ugróiskola vagy a gumi és ugrálóköteles játékok. Az ugróiskola vagy sántika nagyon régi és a világ több részén is játszott ügyességi játék. Mindannyian ismerjük a homokba rajzolt, vagy az aszfaltra krétával karcolt változatait. A résztvevők kaviccsal járják ki az iskolát, fél lábon ugrálva, illetve a kettős mezőkön dupla lábbal. Tévesztés esetén, illetve ha a kavicsot nem sikerült felvenni, a következő játékos indulhat. Ugrálókötéllel három/négy játékossal élvezet játszani. Két gyerek pörgeti a kötelet, a harmadiknak és/vagy negyediknek pedig át kell ugrania. Közben különböző dalokat is énekelhetnek. A nehézségi fok a gyorsaság változtatásával növelhető illetve az egy láb/két láb váltogatásával. Ha a kicsikben nagy a versenyszellem, akkor vetélkedőket is szervezhetünk akár ugrálókötéllel akár hullahopp karikákkal. Az úgynevezett gumizás régebben nagyon népszerű játék volt az iskolák udvarain, ma már ritkábban találkozunk vele. Pedig ahhoz képest, hogy csupán egy gumira van hozzá szükség, rendkívül változatos, szórakoztató időtöltés lehet. Ismertes még  chinese jump rope néven isa játék. Kedvcsinálónak a játékszabályokat nézzétek meg az alábi videóban:

És ha nem tudunk elszakadni a készülékeinktől: Van úgy, hogy bármit is csinálunk, nem tudjuk rávenni a gyerekeket arra, hogy otthagyják a szobában a telefonjukat és a tabletjeiket. Akkor használjuk ki az eszközök tudását! Vigyük magunkkal a természetbe és vegyük rá őket, hogy készítsenek hangfelvételeket, videókat, képeket a kinti élményeikről. Majd a nap végén, ezekből a darabokból közösen összeállíthatunk egy előadást és megmutathatjuk azt az egész családnak.

Kónya Mónika

• chinese jump rope családi játék gyerekjátékok kerti játék

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!