Hétfőn, a szerkesztői levelemben megfogadtam, hogy egy hétig nem káromkodom az elegancia jegyében, hiszen ahogy a cím is jelzi, az nem elegáns, én viszont szoktam. Végre vasárnap van, kínkeservesen hosszú hét volt, és hazudnék, ha azt állítanám, hogy makulátlanul sikeres volt a vállalás.

Két fatális hibát követtem el, ami jelentősen befolyásolta a kihívás sikerességét (vagy éppen sikertelenségét). Először is volán mögé ültem. Ez a legnagyobb esőben, a legnagyobb dugóban volt különösen ostoba ötlet, éppen azon a héten, amikor megfogadtam, hogy nem káromkodom. Eddig is tudtam, hogy nem kimondottan vagyok higgadt sofőr, de máskor igen jó feszültséglevezetést jelentett cifrán leidiótázni az elém bevágót vagy indexelni elfelejtőt. Szóval vezetés közben igyekeztem visszafogni magam, de csak hétfő reggel, már kétszer belebuktam a sajátos csendkirályomba. Hétvégére az indulataim az esetek többségében, a szigorú önfegyelemnek hála, sűrű cöccögésekké és be nem fejezett “Ó, hogy …”-okká szelídültek.

A másik kritikus pontját a kihívásnak egy hivatalos ügyintézés jelentette. Akinek sikerült már úgy bármit elintéznie, legyen szó önkormányzatról, adóhatóságról, víz-, gáz-, villanyszámláról, banki ügyintézésről, bármiről, hogy egyetlen egy profánul megfogalmazott kifejezés (hát még több), nem csúszott ki a száján (ha nem is a helyszínen, de az események felidézésekor biztosan)… Az szerencsés. Vagy hazudik. De inkább hazudik. Nekem ez nem megy, soha nem is ment, nem is fog, de szerintem egyébként is természetfeletti képességem van ezen a téren a különleges, ügyintézők számára is értelmezhetetlen, megoldhatatlan helyzetek bevonzására.

Összességében megsaccolni sem tudnám, hányszor csúszott ki egy-egy csúnya szó, de a kihívásnak hála, igyekszem majd a későbbiekben is redukálni a felesleges káromkodást. Teljesen elhagyni nem fogom tudni, ez egészen biztos, és őszintén szólva nem is nagyon akarom. Szabad szellemben nevelkedtem, és bizonyos helyzetekben, bizonyos emberek esetében, az ésszerű keretek között tartott, az akár még intelligens káromkodásként is értelmezhető cifra szavakkal szerintem nincsen semmi baj.

Amit megtanultam a héten, bár a nagy része eddig is tudvalevő volt:

- lobbanékony sofőr vagyok

- napjában 400-szor kattintok mellé munka közben, és mindig felcsattanok

- a férfi kollégáim gonoszak, és élvezettel fognak provokálni, hogy megszegjem a fogadalmaim

- sokszor, túl sokszor, észrevétlenül és feleslegesen csúszik ki az ember száján (az enyémen) egy-egy csúnya szó

- ha gyerekem lesz, be kell tapasztanom a számat

- nagyon fogom élvezni ezt a kihívásosdit

Holnap újabb hétfő, újabb üzenet, újabb vállalás!

• editors challenge hét heti kihívás kihívás szerkesztő vasárnap

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!