Kapcsolati függetlenség

A mai kor emberének nagy többsége racionális. Nem kevés kutatás mutatta már ki, hogy az eszünk után megyünk, a szívünkre pedig nagy és súlyos lakatokat rakunk, feltehetőleg a sérülések elkerülése érdekében. Teljesen érthető okokból. Mindenki csalódott már és senki nem akarja még egyszer átélni. Annak ellenére, hogy ez valószínűleg elkerülhetetlen.

Ezzel így talán minden rendben is van. Ki nem akarná magát megvédeni egy újabb csalódástól? Élünk, dolgozunk és függetlenek vagyunk. Az utóbbihoz pedig talán a kelleténél sokkal jobban ragaszkodunk. Hogy miért? Hát mert miért ne? Mi, mint a modern kor erős és független női, miért kötnénk kompromisszumokat? Talán azért, mert néha szükséges? Nem tudom...

A legjobb barátnőm néhány hónappal a hosszú évekig húzódó gyötrelmes kapcsolata után bemutatta nekem élete legújabb nagy szerelmet. A srác átlagos. Aranyos is, kedves is, de semmi extra. A semmi extra alatt azt értem, hogy nyugodtan le lehet élni vele egy egész életet szerintem, izgalom nélkül. Ha együtt töltik az estét, gyakran hoz kínai kaját és hajlandó a barátnőmmel Barátok köztöt nézni a meccs helyett. Ami ugyan dicséretes, de egy idő után mérhetetlenül unalmas. Szerintem. Én pedig - szintén néhány hónappal egy csúnya szakítás után - kérdésekkel és kételyekkel telve álltam a kapcsolatuk előtt. Nem ellenérzésből, nem bunkóságból, de egyszerűen nem értettem a logikát a dologban. A barátnőmet pedig faggatni próbáltam. Miért? Miért pont Ő? Miért pont most? Úgy egyáltalán miért? Miért? Pedig örülnöm kellett volna, ugyanis az előző pasijánál a mostani klasszisokkal jobb volt. A lány a kérdéseim hallatán megrántotta a vállát és csak boldogan mosolygott. Nem kellett kimondania, egyértelmű volt: egyik kérdésemre sem tudott volna logikus választ adni. "Azért, mert csak." Ennyivel zártam magamban a kérdéseimet. Satnya válasz volt ugyan, de elég hihetőnek bizonyult. És talán neki volt igaza. Talán, mert miért ne?

Gondolatok cikáztak a fejemben hazafelé a kocsiban. Ő feladta a függetlenséget, elégedett, és azt hiszem boldog. És együtt alszanak este. Pont úgy, mint a többi pár, akik feladják a függetlenségüket egy másik személy miatt. Akik vállalják, hogy innentől kezdve nem csak magukra, hanem a másikra is gondolnak. Talán még többet is, mint én arra a cipőre, ami az autóm csomagtartójában zötyögött a rossz útviszonyok miatt. Az eső eközben csendesen kopogott a szélvédőmön. A péntek járt a fejemben, és az új cipő, amit a buli miatt vettem. Azért, hogy tetsszek magamnak, és azoknak az idegeneknek, akik közül egyik sem alszik majd velem. Vagy ha mégis, biztos, hogy nem reggelizünk majd együtt. Mert azt hiszem, ilyenek ezek a modern kapcsolatok, és velük mi is, akár csak az új cipőm. Szexik, fájdalommal telik, és ami feltehetőleg a legfontosabb, függetlenek.

Gódi Réka

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!