Ha most megkérnélek, hogy nevezd meg azt az 5 embert, akik a legfontosabbak a Számodra: kiket neveznél meg? És ha azt kérdezném Tőled, hogy ki az az 5 ember, aki a legnagyobb hatással volt Rád és a legerőteljesebben hozzájárult ahhoz, hogy Te az az ember legyél, aki most vagy: kiket neveznél meg? És vajon mekkora lenne az átfedés a két lista között?

Azt hiszem, abban mindannyian egyetértünk, hogy az életünk leginkább a kapcsolatokról szól. Életünk során a kapcsolataink formálnak minket a legerőteljesebben: a gondolkodásmódunkat, a személyiségünket, az érzelmeink működését, a viselkedésünket, az ízlésünket, a látásmódunkat, az önbecsülésünket, a szeretetképességünket, sőt még az idegrendszerünk kialakulását és működését is mind-mind a kapcsolataink formálják.

Már a kezdetekkor mindannyian egy szövevényes kapcsolati hálóba születünk bele: egy családba, egy közösségbe, ahol máris egy csapatnyi emberhez kapcsolódunk szorosabb vagy lazább szálakkal. A kapcsolataink töltik be az alapszükségleteinket: a valahová tartozás szükségletét, a biztonsági és a fizikai szükségleteinket – ezzel pedig a túlélésünket biztosítják. Életünk kezdetén teljes mértékben másokra vagyunk utalva. De később sem tudnánk kapcsolatok nélkül élni, hiszen társas lények vagyunk: alapvető fizikai, érzelmi és mentális igényünk kapcsolatban lenni másokkal.

Photo :Unsplash.com

Ha most megkérdeznélek, hogy Számodra hogy nézne ki egy boldog élet: mit felelnél?

Tippelek: bizonyára egy olyan képet festenél le, amelyben sok más emberrel állsz szeretetteljes kapcsolatban. Igaz?

És ha azt kérdezném Tőled, hogy mi a legmélyebb félelmed: mit válaszolnál? Sok embernek az egyik legnagyobb félelme a magány és az elhagyatottság, azaz a kapcsolatnélküliség. Ebből is látszik, hogy mindannyian vágyunk a kapcsolatokra. Ez a vágy olyan mélyen belénk van kódolva, hogy ha ezzel nem törődünk, akkor a saját ösztönös biológiai késztetéseinkkel megyünk szembe.

A kapcsolataink hatnak az önbecsülésünkre és a döntéseinkre, ezen keresztül pedig az egész életutunkra is. Hiszen életünk korai szakaszában a hozzánk legközelebb állók gondolkodásmódját és sajátos világlátását vesszük át (azt, ahogyan ők a világot látják, ahogyan másokat látnak, és ahogyan minket is látnak), miközben folyamatosan vágyunk a közvetlen környezetünk elfogadására és jóváhagyására. Emiatt pedig sokszor később is olyan döntéseket hozunk és olyan életpályát választunk magunknak, amely a környezetünk szerint jó és kívánatos – vagy legalábbis elfogadható.

A kapcsolataink adják számunkra az éltető erőt a mindennapjainkhoz, és a megtartó erőt a nehézségek elviseléséhez. Sokszor a kapcsolataink adják magát azt az érzést is, hogy érdemes élni, hogy érdemes minden reggel felkelni és végigcsinálni a napot. Sokan érzik úgy, hogy csak azért érdemes reggelente kikelni az ágyból, mert “van kiért” vagy “van kikért” megtenni ezt.

A kapcsolataink nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.

Vagy jobban mondva: a kapcsolataink nélkül nem is lennénk.

• kapcsolatok párkapcsolat szeretteink

---

Tetszett a cikk? Oszd meg másokkal is!